A meleg és a hideg levegő érintkezési vonalán időjárási front alakul ki. Minél erőteljesebben növekszik a légnyomás a ciklon középpontjától kifelé haladva, annál nagyobb az áramlás sebessége, annál erősebb a szél. A ciklon belsejében tehát felhő- és csapadékgerjesztő feláramlások jönnek létre, ezért a ciklon általában felhősebb, csapadékosabb időjárás hordozója, és a markáns időjárási események, változások is általában a ciklonokhoz kapcsolódnak. A ciklonban, mivel légörvényről van szó, hideg és meleg front is megfigyelhető, amelyek eltérő sebességgel mozognak.

A magas nyomású területekről a levegő kifelé áramlik és ellentétes irányú légkörzést hoz létre, amelynek belseje felé nő a légnyomás (légnyomásmaximum) – anticiklon. Az anticiklon belsejében a kifelé távozó levegő helyére a magasból érkezik az utánpótlás, azaz az anticiklon belsejében szárító, ezért felhőoszlató hatású leszálló légmozgások alakulnak ki.

 

Meleg-front esetén a levegő lassan emelkedik fel az előtte felhalmozódott hidegebb levegő hátán, egyre vastagodó felhőréteget hoz létre, amely hosszan tartó esőt eredményez. A hideg levegő – magasabb nyomása miatt – megemeli az útjába kerülő meleg levegőt, nagy hőmérséklet-gradienssel jellemezhető frontvonal alakul ki, magas, un. toronyfelhők alakulnak ki.

 

 

 

A hideg frontnál alapvetően a hideg levegő ékelődik be a meleg levegőbe és felszállásra kényszeríti azt. Az emelés sokkal intenzívebben zajlik le, mint a meleg-fontnál. Hidegfrontból kétféle típust különböztetünk meg. Az egyik a lassú hidegfront, amely külső megjelenésében hasonlít az előbb ismertetett meleg-frontra, de a heves emelés miatt záporok, zivatarok előfordulása sem ritka.

 

 

A ciklon örvénylése során a hideg levegő gyorsabban mozog, ezért először a középpont közelében, majd távolabb is utoléri a melegfrontot, azaz a két front „záródik”. Ahogy a hidegfront utoléri a meleget, a hideg a melegszektort kiszorítja a föld felszíne közeléből, és a két front egy okklúziós frontot alkot. Attól függően, hogy az okklúziós front mögötti levegő hidegebb vagy melegebb, mint a frontban, megkülönböztetünk hideg okklúziót és meleg okklúziót. A felhőzetre jellemző, hogy a magasban réteges melegfronti felhőzet alatt gomolyos hidegfronti felhőzet található. A csapadék csendes és záporos is lehet. A hideg okklúziós front aktívabb, mint a meleg, útján több esőt, erősebb széllökéseket okoz.

 

 

Közép-Európában ritka, de előforduló jelenség a homokvihar, amely felszálló légmozgás esetén, azaz ciklon térségében fordul elő, jelentősen csökkenti a láthatóságot és erősen megnehezíti a légzést, elszennyezi a környezetet.

A frontok közeledte előre jelezhető részben a felhőzet alakulásából, részben a légnyomás változásából. A hideg-frontot légnyomáscsökkenés, a meleg-frontot légnyomás-emelkedés előzi meg.

A szélirány gyors egymást követő változásai front érkezését jelzik, amely jellegénél fogva jelentősen megváltoztatja az addigi meteorológiai jellemzőket. A nagyobb légmozgással járó nyári viharokat megelőzően erősen lecsökken a szél sebessége (esetleg teljes szélcsend alakul ki), amelyet nagy sebességgel érkező szél (meleg levegőt kiszorító hideg levegő) vált fel.

A szél irányát mindig az az égtáj adja meg, ahonnan a szél fúj. A déli szél azt jelenti, hogy a szél dél felől észak felé fúj. A szél irányát gyakran jellemzik fokkal is. A 0 fok jelenti az északi, 90 fok a keleti, 180 fok a déli, 270 fok a nyugati szélirányt, ez a hajózásban tovább bontandó.

A szél sebességén a levegő mozgásának sebességét értik, amelyet látható következményei alapján a Beaufort-skálával jellemeznek.

Fokozat	Meghatározás	Szélsebesség (km/h)	Tapasztalati jellegzetesség
0	Szélcsend	0 – 1	Tükörsima vízfelület.
1	Gyenge szellő	2 – 6	Lépcsőzetes, pikkelyszerű fodrozódás habos taraj nélkül.
2	Enyhe szél	7 – 11	Még rövid, de már határozottabb alakú kis hullámok, üvegszerű hullámtarajjal, amely még nem törik meg.
3	Gyenge szél	12 – 19	Már megtört tarajú hullámok, üvegszerű habbal, esetenként fehér tarajos hullámokkal.
4	Mérsékelt szél	20 – 29	Hosszabbá váló hullámok, gyakoribbak a fehér tarajos hullámok.
5	Élénk szél	30 – 38	Közepes hullámok, határozottabb hosszú alakkal, sok fehér tarajos hullámmal, hullámpermet is megjelenik.
6	Erős szél	40 – 49	Magas hullámok, fehér habos tarajjal.
7	Viharos szél	50 – 61	Tornyosuló hullámok, a megtörő hullámok tetejéről a fehér habot a szél csíkokat alkotva viszi tovább a víz felszínén.
8	Élénk viharos szél	62 – 72	Magas és hosszú hullámok, a hullámtaraj pereme tajtékosan törik meg, a hab feltűnő csíkokat alkotva sodródik a szél irányába.
9	Heves vihar	73 – 85	Magas hullámok, sűrű habcsíkok sodródnak a szél irányában; a hullámok taraja kezd előre bukni és átgördülni; a hullámpermet csökkenti a látótávolságot.
10	Heves (dühöngő) vihar	86 – 100	Magas hullámok átbukó hullámtarajjal; a keletkező hab nagy foltokban, sűrű csíkokban sodródik a szél irányában; a vízfelszín fehérré válik, a hullámok átbukása rengésszerűvé erősödik, a láthatóság csökken.
11	Szélvész	101 – 115	Igen magas hullámok, a vízfelületet elborítják a szél irányában fekvő, hosszú, fehér habfoltok; a hullámok teteje mindenütt tajtékzik; korlátozott a láthatóság.
12	Orkán	115 –	A levegő megtelik habbal és hullámpermettel; a víz fehér a szél által elragadott hullámpermettől; a láthatóság erősen csökken.

 

A légáramlás nem egyenletes, hanem változó sebességű (lökéses), amelyet a talajfelszínnel és a tereptárgyakkal való súrlódás, valamint a helyi hőmérsékleti különbségek okoznak. A széllökés általában 20-40 %-kal haladja meg a szél átlagsebességét. Éjjel a szél gyengébb és kevésbé változó sebességű, nappal erősebb és egyúttal jelentősebbek a lökések.

A szélnyomás a szélsebesség négyzetével arányosan nő.

A szélerősség a mérő berendezések használata, illetve a Beaufort-skála mellett a kötélzeten fellépő hanghatások alapján is érzékelhető és mértéke becsülhető (a kötél körül áramló levegő speciális zúgó hangot hoz létre – mintegy húrként működik a kötél). A szélsebesség növekedésével a hangmagasság is növekszik.

 

A tavi parti szél a tó-, tengerpartokon lép fel, napszakosan váltakozó irányú szél. Nappal a szárazföld gyorsan és intenzíven melegszik, így hőmérséklete magasabbá válik, mint a tó, vagy tenger felszíne. Emiatt a levegő a felszín közelében a hidegebb, magasabb nyomású vízfelszín felől a melegebb, alacsonyabb nyomású szárazföld felé áramlik (tavi, tengeri szél).

A magasban záródik a kör, a szárazföld felől áramlik a levegő a víz felé. Éjjel a helyzet fordított, a tó, vagy tenger nehezebben hűl le, ezért éjszaka a vízfelszín lesz a melegebb és a levegő a hidegebb szárazföld felől áramlik a melegebb tenger felé (parti, szárazföldi szél).

 

 

 

3.2. Csapadék

 

A csapadék egyes formái jelentősen befolyásolják a hajózást, elsősorban a tájékozódás korlátozottsága, a láthatóság csökkenése következtében.

A felhők elsősorban fényszűrő, fény terjedését akadályozó tulajdonságukkal befolyásolják a hajózást. Erősen borult (felhős) égbolt esetén éjszaka a tájékozódás lehetősége korlátozódik, a partok és a víz határa, parti objektumok kontúrjai, vízfelszín lényegesen kevésbé használhatók erre a célra (kicsi a kontraszt).

Heves eső, sűrű havazás a természetes láthatóság jelentős csökkentése mellett a radar használatát is jelentősen nehezíti.

A leggyakoribb és legjelentősebb akadályt jelentő természetes légköri hajózási akadály a köd.

 

A köd: a levegő nedvességtartalma olyan magas, hogy a látástávolság 1 km alá csökken. Köd minden évszakban előfordulhat, de télen gyakoribb. Ködképződéskor a levegő már annyira telített, hogy nem tudja megtartani a felesleges nedvességet, ezért az kicsapódik. Ez a magas nedvességtartalom bepárolgással (valamilyen módon plusz nedvesség kerül a levegőbe), lehűléssel (a telítetlen levegő a harmatpont hőmérséklete alá hűl), valamint két különböző, de közel telített levegő keveredésével (a melegebb, nedvesebb levegő a közös hőmérsékletre hűlve már telített lehet) alakulhat ki.

 

A leggyakoribb ködfajták:

 

 

1. A párolgási ködnél kialakulásában az játszik szerepet, hogy a levegőnél melegebb vízfelszínről nedvesség párolog be a levegőbe és ez hozza létre a telítettséget. Például meleg álló- és folyóvizek, fölázott talaj, mocsár fölötti hűvösebb levegőbe való bepárolgás esetén fordul elő ilyen típusú köd. Főleg ősszel jellemző, amikor a vizek még melegek, de a levegő már jól le tud hűlni.

 

2. A kisugárzási köd talajinverzióval jár együtt, tehát derült, szélcsendes éjszakákon alakul ki. Ilyenkor a felszín kisugárzása nagy, emiatt a felszín-közeli 10-100 méteres légréteg a harmatpontja alá hűl, és a felesleges nedvesség kicsapódik. Ez az összes ködfajta közül a leggyakoribb, bármelyik évszakban előfordulhat. Általában a délelőtti besugárzás hatására feloszlik, akárcsak az inverzió.

 

3. Az áramlási köd légáramlással kapcsolatos hűlés miatt alakul ki. Ha az enyhe, magas nedvességtartalmú levegő hideg felszín fölött áramlik, lehűl, telített lesz, köd alakul ki.

 

4. Keveredési köd alakul ki, ha a talaj fölötti hideg levegőréteg fölött áramlik meleg nedves levegő, majd a keveredés következtében lehűl és a felesleges nedvesség kicsapódik.

 

5. A lejtőköd akkor alakul ki, ha egy hegyvonulat emelkedésre készteti a levegőt, az az emelkedés következtében lehűl és telített lesz.