Tűzvédelmi Ismeretek

TŰZVÉDELMI ISMERTEK

 

1. Általános tűzvédelmi ismeretek

 
1.1. Fogalmak
 
Égés: az éghető anyag és az oxigén hőfejlődéssel járó (exoterm) reakciója, melyet füst- és/vagy lángképződés kísér.
 
Tűz (tűzeset): égési folyamat, amely veszélyt jelent az életre, a testi épségre vagy az anyagi javakra, illetve azokban károsodást okoz
 
Az égés feltételei:
  • éghető anyag,
  • égéshez szükséges oxigén,
  • égéshez szükséges hőmérséklet,
  • a három feltétel egyidejűleg egy térben való megléte,
Ha az égés feltételei közül akár csak az egyik feltételt is megszüntetjük valamilyen módon, akkor az égés megszűnik, illetve nem tud létrejönni! 
 
 
A tűz elleni védekezés fő feladata:
  • a tűzesetek megelőzése (megelőző tűzvédelem),
  • a tűzoltási feladatok ellátása (mentő tűzvédelem),
  • a tűzvizsgálat (felderítő tűzvédelem),
valamint ezek feltételeinek biztosítása.
 
Tűzmegelőzés: a tüzek keletkezésének megelőzésére, továbbterjedésének megakadályozására, illetőleg a tűzoltás alapvető feltételeinek biztosítására vonatkozó, a létesítés és a használat során megtartandó tűzvédelmi jogszabályok, szabványok, hatósági előírások rendszere és az azok érvényesítésére irányuló tevékenység
 
Tűzoltási feladat: a veszélyeztetett személyek mentése, a tűz terjedésének megakadályozása, az anyagi javak védelme, a tűz eloltása és a szükséges biztonsági intézkedések megtétele, továbbá a tűz közvetlen veszélyének elhárítása.
 
Tűzvizsgálat: a tűzoltóságnak azon szakmai tevékenysége, amely a tűz keletkezési idejének, helyének és okának felderítésére irányul
 
1.2. Az égés fajtái
 
Az égés sebessége alapján
  • lassú égés: izzás (lineáris terjedésű égés) 1 mm/sec,
  • normál égés: szilárd éghetı anyagok jellemzı égési formája 1 cm/sec,
  • gyors égés: éghetı folyadékok és gázok égési formája 1 dm/sec,
  • detonáció: éghetı gázok és folyadékok égési formája 100-1000 m/sec.
Az éghető anyag és az oxigén eloszlása alapján
  • Ø diffúz égés: az égés során diffundál be a levegő oxigénje a lángtérbe,
  • kevert égés: a begyulladás előtt az éghetı anyag össze van keveredve a levegő oxigénjével, a keverék robbanásszerűen ég el.
Az égés körülményei alapján (zárt, vagy nyílt térben)
 
tökéletlen égés
  • zárt tüzek 2. szakaszára jellemző, amikor nincs meg a levegő megfelelı oxigén tartalma,
  • az égés során további éghető anyagok keletkeznek (CO; H2).

tökéletes égés

  • a nyílt és zárt tüzek kezdeti szakaszát jellemzi,
  • meg van a levegő megfelelı oxigén tartalma, további éghetı gázok nem keletkeznek, illetve a
  • tökéletlen égés során keletkezı éghető gázok is elégnek (CO2; H2O).
Külső megjelenés alapján
  • lánggal égés: éghetı folyadékok, éghetı gázok jellemzője,
  • parázzsal égés: szilárd anyagok jellemzője,
  • lánggal és parázzsal égés: legtöbb szilárd anyag jellemzője.
Az égés fajtáinak nagy szerepe van a tüzek terjedésében. Alapvetőn az égés sebessége a meghatározó, de a tűterjedést befolyásolja az, hogy diffúz vagy kevert égés zajlik e le, az égés tökéletes, vagy esetleg tökéletlen. Tökéletes égés esetén nagyobb tűzterjedéssel kell számolni.
A lánggal égés terjedési-sebessége nagyobb, mint a lánggal, illetve a parázzsal égésé.
 
1.3. Láng típusok
lamináris láng
előkevert: gáztűzhely lángja, Bunsen égő kék lánggal
nem előkevert: Gyertya, kandalló, Bunsen égő sárga lánggal
 
turbulens láng
benzinmotor porlasztóval, repülőgép gázturbina, rakéta motor, H2+O2 vagy kerozin+O2), Diesel motor
 
1.4. A láng szerkezete
1. réteg
A láng belső tere az éghető anyag bomlás-termékeiből (gőzök, gázok) áll, amelyek a hő hatására keletkeztek. Ebben a zónában az égés – oxigén hiánya miatt – nem tud végbemenni, ezért a hőmérséklet itt alacsony (300-500 C fok) A belső tér nagysága az égés felületétől, az éghető alkotórészek kiáramlási sebességétől és az égés sebességétől függ.
2. réteg
A tökéletlen égés zónája, a hő-mérséklet lényegesen megnő. (500 – 1500 C fok). A keletkező szabad elemi szén így fehérizzásig felhevül és látható fényt ad, világít. A koromképződés a zóna felső végében jön létre, ahol a diffúziós viszonyok a legkedvezőtlenebbek.
3. réteg
A tökéletes égés zónája, a tökéletlen égéstermékek itt égnek tovább. A hőmérséklet maximális. (1600 – 1500 C fok). A keletkező hő sugárzása innen történik.
 
1.5. A füst
 
füst fizikai megközelítésben diszperz rendszer, azaz azon jelenség, melynek során a levegőben vagy más gáz halmazállapotú diszperz közegben égéstermékként keletkezett gázok és porlasztott szilárd anyagi részek oszlanak el. Tökéletes égés esetén szén-dioxid, nitrogén és nemesgázok szabadulnak fel, ez esetben a füst szilárd részeket alig tartalmaz, tulajdonképpen láthatatlan füstgáz. Tökéletlen égéskor (fa‑, szén‑, olajtüzelés, benzinégés stb. esetén) a felszabaduló gázokkal együtt számottevő szilárd anyag is kerül a levegőbe, s e diszperz részecskék révén a füst láthatóvá válik. Színe az égés során egymással kölcsönhatásba lépő elemek fizikokémiai tulajdonságaitól függ: a száraz fa vagy a faszén füstje fehér, a nedves fáé vagy a kőszéné világos- vagy sötétszürke (az ilyen füst később lerakódó szilárd részecskéi képezik a kormot), az érctartalmú kohófüst átlátszatlan fekete színű stb.
 

2. Tűzveszélyességi osztályba sorolás

 
A tűzvédelmi rendelkezések megállapítása és alkalmazása céljából az anyagokat, a technológiát, a tevékenységet, továbbá a veszélyességi övezeteket, a helyiségeket, a szabadtereket, a tűzszakaszokat, az épületeket, a műtárgyakat, az építményeket és a létesítményeket tűzveszélyességi osztályba kell sorolni
 
A tűzveszélyességi osztálybasorolásnál az OTSZ alapul vételével a tevékenység során előállított, feldolgozott, használt, szállított, vagy tárolt anyagok fizikai és kémiai tulajdonságait, a technológiát, tűzveszélyességének jellemzőit, illetőleg a rendeltetés szerinti tevékenységet, valamint a kapcsolódó kötelezően alkalmazandó nemzeti szabványokban foglalt előírásokat kell figyelembe venni.
 
A létesítmények, építmények megvalósítására, kialakítására vonatkozó tervezés során tűzvédelmi szempontból a legalapvetőbb szakmai eljárás a tűzveszélyességi osztályba sorolás elkészítése
 
2.1. Tűzveszélyességi osztályok
 
Az OTSZ szerint öt tűzveszélyességi osztályt különböztetünk meg
  • “Fokozottan tűz-és robbanásveszélyes” (jelzése: “A”),
  • “Tűz- és robbanásveszélyes” (jelzése: “B”),
  • “Tűzveszélyes” (jelzése: “C”),
  • “Mérsékelten tűzveszélyes” (jelzése: “D”),
  • “Nem tűzveszélyes” (jelzése: “E”).
 
2.1.1. Fokozottan tűz-és robbanásveszélyes (“A”) tűzveszélyességi osztály
 
Ebbe az osztályba tartozik 
  • az a veszélyes anyag és készítmény, amely a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és a végrehajtási rendelete szerint fokozottan tűzveszélyes, illetve tűzveszélyes veszélyességi osztályba sorolt,
  • az az anyag, amelynek bármely halmazállapotban heves égése, robbanása, indító (iniciáló) gyújtásra, illetve más fizikai, kémiai hatásra bekövetkezhet,
  • az a folyadék, olvadék, amelynek zárttéri lobbanáspontja 21 °C alatt van, vagy üzemi hőmérséklete eléri vagy meghaladja a nyílttéri lobbanáspontját, azaz Tü > Tlpnyt és Tü > 35 °C,
  • az a gáz, gőz, köd, amelynek alsó éghetőségi határértéke a levegő térfogatához viszonyítva legfeljebb 10%,
  • az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol az A veszélyességi osztályba tartozó anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják, vagy forgalomba hozzák, és e tevékenység közben az anyagok robbanásveszélyes állapotban fordulnak elő,
  • a 100 m3/h-nál nagyobb összesített névleges teljesítményű, lemezházas gázmérő(k) helyisége,
  • az a helyiség, amelyben nyitott akkumulátorokat helyeztek el (telepítettek) vagy töltenek, és nincs hatékony szellőztetése.
 
2.1.2. Tűz- és robbanásveszélyes” (“B”) tűzveszélyességi osztály
 
Ebbe az osztályba tartozik 
  • az a veszélyes anyag és készítmény, amely a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és a végrehajtási rendelete szerint kevésbé tűzveszélyes veszélyességi osztályba sorolt,
  • az a por, amely a levegővel robbanásveszélyes keveréket képez,
  • az a folyadék, olvadék, amelynek zárttéri lobbanáspontja legalább 21 °C, nyílttéri lobbanáspontja legfeljebb 55 °C, vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontja alatt  van,  de  nagyobb,  mint  a  nyílttéri  lobbanáspont  20 °C-kal  csökkentett  értéke, azaz Tü < Tlpnyt, Tü >Tlpnyt –20 °C és Tü > 35 °C,
  • az a gáz, gőz, köd, amelynek alsó éghetőségi határértéke a levegő térfogatához viszonyítva 10%-nál nagyobb,
  • az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol a B veszélyességi osztályba tartozó anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, és e tevékenység közben ezek az anyagok robbanásveszélyes állapotban fordulnak elő,
  • a port vagy kisméretű anyagrészeket elszívó, leválasztó rendszer, porkamra, ha benne az elszívott anyag a levegővel robbanásveszélyes keveréket képez.
2.1.3. Tűzveszélyes (“C”) tűzveszélyességi osztály
 
Ebbe az osztályba tartozik 
  • az a szilárd anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete (gyújtóforrással vizsgálva) legfeljebb 300 °C,
  • a legalább 50 °C nyílttéri lobbanáspontú gázolajok, tüzelőolajok és a világításra használatos petróleum,
  • az a folyadék, olvadék, amelynek nyílttéri lobbanáspontja 55 °C felett van, de legfeljebb 150 °C, vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontjánál legalább  20 °C-kal,  de  legfeljebb  50 °C-kal  kisebb,  azaz  Tü < Tlpnyt –20 °C, Tü > Tlpnyt –50 °C és Tü > 35 °C,
  • az a gáz, amely önmaga nem ég, de az égést táplálja, a levegő kivételével,
  • az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol a C veszélyességi osztályba tartozó anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák,
  • az a közösségi épület, amelyben egy tűzszakasz befogadóképessége 500 főnél nagyobb,
  • az üzemanyagtöltő-állomások.
 
2.1.4. Mérsékelten tűzveszélyes (“D”) tűzveszélyességi osztály
 
Ebbe az osztályba tartozik 
  • az a szilárd anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete (gyújtóforrással vizsgálva) 300 °C-nál nagyobb,
  • az a folyadék, olvadék, amelynek nyílttéri lobbanáspontja 150 °C-nál magasabb, vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontja alatt több mint 50 °C-kal van, azaz Tü < Tlpnyt –50 °C és Tü > 35 °C,
  • az a vizes diszperziós rendszer, amelynek lobbanáspontja szabványos módszerrel nem állapítható meg, és éghető anyagtartalma 25%-nál nagyobb, víztartalma pedig 50%-nál kisebb,
  • az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol az a) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, továbbá, ahol nyílt lánggal üzemelő tüzelőberendezést használnak,
  • az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, amelyben nem éghető anyagot 300 °C felett dolgoznak fel,
  • az a közösségi épület, amely nem tartozik a “C” tűzveszélyességi osztályba,
  • az iroda-, lakó- és szállásépület,
  • gépjárműtároló (építmény, szabadtér),
  • állattartó helyiség.
 
2.1.5. Nem tűzveszélyes (“E”) tűzveszélyességi osztály
 
Ebbe az osztályba tartozik 
  • a nem éghető anyag,
  • az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér ahol nem éghető anyagot 300 °C alatti hőmérsékleten előállítanak, feldolgoznak, használnak, tárolnak vagy forgalomba hoznak.
 
2.2. Tűzveszélyességi osztályba sorolás
 
A tűzveszélyességi osztályba sorolásnál az alapterületeket az “A” osztályból az “E” osztály felé haladva kell összesíteni, és azt a tűzveszélyességi osztályt kell választani, amelyiknél az összesített alapterületek meghaladják a 40%-ot
 
A tűzveszélyességi osztályba sorolásnál a tevékenység során előállított, feldolgozott, használt, szállított vagy tárolt anyagok fizikai és kémiai tulajdonságait, a technológiák tűzveszélyességének jellemzőit, illetőleg a rendeltetés szerinti tevékenységet, valamint a kapcsolódó kötelezően alkalmazandó nemzeti szabványokba foglalt előírásokat kell figyelembe venni
 
A tűzszakasz, szabadtér abba a tűzveszélyességi osztályba tartozik, amelyben a hozzátartozó helyiségek, szabadterek tűzveszélyességi osztályonként az “A” osztálytól az “E” osztály felé haladva összesített alapterületei a tűzszakasz alapterületének 40%-át meghaladja
 
A több tűzszakaszból álló építmény, szabadtér abba a tűzveszélyességi osztályba tartozik, amelyben a hozzátartozó tűzszakaszok osztályonkénti összesített alapterületei az építmény, szabadtér alapterületének 40%-át meghaladja
 
A létesítmény abba a tűzveszélyességi osztályba tartozik, amelyben a hozzátartozó építmények, szabadterek osztályonként az “A” osztálytól az “E” osztály felé haladva összesített alapterületei a létesítmény alapterületének 40%-át meghaladja
 
A besorolást befolyásoló anyagjellemzők
  • Éghető szilárd anyagoknál: – gyulladási hőmérséklet,
  • Éghető folyadékoknál:  lobbanáspont, /nyílttéri, zárttéri/,
  • Éghető gőzöknél, gázoknál: – éghetőségi határérték /alsó és felső/.
 
2.3. A tűzállósági fokozat
 
A tűzállósági fokozat egy épület egészére vonatkozó olyan kategória, amely meghatározza az épületszerkezetek tűzállósági határértékének és éghetőségének követelményeit, az épület tűzveszélyességi osztálya, esetenként rendeltetése és szintszáma alapján
 
Az építményt, vagy annak tűzszakaszát a tűzveszélyességi osztályba sorolástól függően I-V-ig terjedő tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani
  • “A” és “B” tűzveszélyességi osztály esetén: I-II.,
  • “C” tűzveszélyességi osztály esetén: I-III.,
  • “D” tűzveszélyességi osztály esetén: I-IV.,
  • “E” tűzveszélyességi osztály esetén: I-V.
Az OTSZ a tűzveszélyességi osztálybasorolástól függetlenül is meghatároz tűzállósági fokozatokat
 

3. Tűzjelzés

 
Az a személy, aki tüzet vagy annak közvetlen veszélyét észleli, köteles azt haladéktalanul jelezni a tűzoltóságnak, vagy ha erre nincs lehetősége, a rendőrségnek, vagy a mentőszolgálatnak, illetőleg a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának
 
A nyilvános távbeszélő készülékek mellett, továbbá a távbeszélő alközpontokban – ennek hiányában a létesítmények fővonalú távbeszélő készülékei mellett – a tűzoltóság hívószámát jól láthatóan fel kell tüntetni. A tűz jelzéséhez, segítségkéréshez az állampolgárok híradási eszközüket kötelesek rendelkezésre bocsátani, szükség esetén járműveikkel segítséget nyújtani
 
A tűzjelzés lehetőségét minden településről, és az OTSZ-ben meghatározott, létesítményből az elsődleges működési körzet, illetve működési terület szerinti állandó készenléti szolgálatot ellátó hivatásos önkormányzati, illetve önkéntes tűzoltósághoz biztosítani kell
 
A tűzoltóság hívószáma 105. (egységes segélyhívószám: 112) 
 
A tűzjelzést, riasztást biztosítani kell egyrészt a létesítményen belül tartózkodók részére, másrészt a tűzoltóság felé
 
A tűzoltóság felé történő tűzjelzésnek az alábbiakat kell tartalmaznia
  • a tűzeset, káreset pontos helyét (címét),
  • mi ég, milyen káreset történt, mi van veszélyeztetve,
  • emberélet veszélyben van-e,
  • a jelző nevét, a jelzésre használt távbeszélő számát.
 

4. A tűzoltó készülékek

 
A tűzoltó készülékek alkalmazásának célja a kezdeti tüzek gyors és hatékony eloltása.
 
A tűzoltó készülék olyan eszköz, amelyből az üzembe helyezéskor felszabadított vagy az oltóanyagtartályba belenyomott (sűrített) hajtóanyag nyomása az oltóanyagot irányíthatóan lövelli ki, és amely meghatározott nagyságú vizsgálati tűz eloltására alkalmas.
 
A tűzoltó készülékek oltóanyaguk szerint lehetnek:
 
 
 
4.1. Porral oltó tűzoltó készülékek
 
Oltóanyaga por alakú szilárd anyag, mely elsősorban éghető folyadékok, vegyi anyagok oltására használható, ahol nagy lángnyelv keletkezik, vagy ahol a lángtéren keresztül kell hatolni életmentés, vagy egyéb célból. A por mintegy megfolytja a lángnyelvek intenzitását, így fejtve ki a lángoltó hatást.
 
A porral oltók a tűzoltó készülékek hazánkban leginkább elterjedt csoportját alkotják. Jelenleg a porok – főleg az ún. ABC változatuk – a leghatékonyabbak az oltóanyagok között. Főleg lángmegszüntető hatásuk kiváló. Emiatt az oltás során nem az égő anyag felületére, hanem a lángzónába kell juttatni az oltóport.
 
Az oltóporoknak jelenleg három nagy családját különböztethetjük meg:
  • főleg MSZ 1040-es (hagyományos) készülékekbe töltött BC-porokat,
  • az utóbbi időben egyre inkább tért hódító ABC-porokat, valamint,
  • az éghető fémek tüzeinek oltására alkalmazható D-porokat.
Meggondoltan érdemes azonban használni finommechanikai, elektronikai eszközök oltására, mint pl. számítógépek, liftgépházak stb., amelyekről az oltópor később nehezen távolítható el a berendezés károsodása nélkül.
A készülékek közös jellemzői:
  • egyszerű kezelhetőség,
  • működési hőfoktartomány: -20 °C  +60 °C között,
  • nagy oltásteljesítmény,
  • hosszú működtetési idejű,
  • szakaszosan működtethető,
  • Újratölthető,
  • elektromos feszültség alatt álló berendezések oltására: 1000V-ig,
  • felhasználási terület univerzális: műhelyekben, személy és kisteherautókban, zárthelységekben, hajókon stb.
 
4.1.1. BC-porok
 
A BC-poroknak, amelyek már közel 90 éve vannak jelen a hazai tűzoltó készülék piacon, fő hatóanyaga a különböző adalékokkal ellátott szódabikarbóna (NaHCO3). Két fő típusa az ANTIPYRO-100 és az ANTIPYRO-200, amelyek között teljesítményben jelentkező különbség mutatkozik az újabb, 200-as javára.
 
Mint az a porok összefoglaló nevéből is kiderül, ezek a porok a “B” és “C” tűzosztályú tüzek, vagyis az éghető folyadékok és gázok tüzeinek oltására használhatók.
 
4.1.2. ABC-porok
 
Az ABC-porok a halon oltóanyagok, sztratoszférikus ózonréteg károsító hatása miatti kiváltására irányuló kutatásoknak köszönhetik a létüket. Ezen oltóporok fő hatóanyaga az ammónium-szulfát és ammónium-foszfát.
A nevükből is kikövetkezhetően ezek a porok, kiváló hűtőhatásuk miatt (amely a BC-porokra nem volt jellemző), már a lánggal, izzással és parázslással égő szilárd anyagok tüzét is kiválóan oltja. Ráadásul, amellett, hogy a legtöbb féle (“A”, “B” és “C”) tűzosztályú tűz oltására alkalmasak, ezek az oltóporok a ma létező oltóanyagok közül a legnagyobb oltóteljesítményűek is.
 
4.1.3. D-porok
 
A vegyiparban jelentkező különleges tűzoltási igényeknek köszönhetik létüket a különböző éghető fémek és fémötvözetek tüzeinek (“D” tűzosztályú tüzek) oltására alkalmas D-porok.
Ezen oltóporok hatóanyaguk szerint nagyon változatos képet mutatnak.
Ez a változatosság annak köszönhető, hogy a különböző D-porok különböző éghető fémek tüzeinek oltására kerültek kidolgozásra. Ebből is következően ezek a porok nem általános hatásúak. A legtöbb esetben csak az éghető fémek bizonyos csoportjának oltására alkalmazhatók, és az egyéb tűzosztályú tüzek oltására való megfelelőségük is jelentősen eltér.
 
4.2. Gázzal oltó tűzoltó készülékek
 
Használata elektromos berendezések közelében és olyan helyeken ahol a víz, vagy a por másodlagos károkat okozna.
A készülékek közös jellemzői:
  • nagy oltásteljesítmény,
  • hosszú működési idő,
  • szakaszosan működtethető,
  • GLORILIGHT habképző anyaggal töltött,
  • ellenőrizhető, újratölthető,
  • elektromos feszültség alatt álló berendezések oltása: 1000V-ig,
  • működési hőfoktartomány +4°C és +60 °C.
 
4.2.1. Szén-dioxiddal oltó tűzoltó készülék
 
Oltóanyaga élelmiszeripari tisztaságú szén-dioxid, mely elsődlegesen éghető folyadékok és gázok tüzeinek oltására alkalmas.
A szén-dioxid (CO2) színtelen, szagtalan, enyhén savanykás ízű gáz. A levegőnek kb. 0,04%-át alkotja. Sokan helytelenül szénsavnak nevezik, valószínűleg azért, mert a szénsav (H2CO3) a szén-dioxid és a víz kémiai egyesülésekor keletkezik.
Ha a folyadék halmazállapotban tartott oltóanyagot a készülékből kiengedjük, az a környezettől történő jelentős hőelvonás mellett alakul át gázzá. (A palackból kilépő gáz mínusz 79 °C fok hőmérsékletű, s így közvetlen érintése, testfelületre jutása veszélyes!) Érdekesség, hogy a szabadba jutó szén-dioxid előbb megfagy, majd az anyag a szilárd halmazállapotból átmenet (megolvadás) nélkül gázzá alakul át (szublimál).
A szén-dioxid oltóhatása azon alapul, hogy – lévén nagyobb sűrűségű (nehezebb), mint a levegő – kiszorítja az égéshez szükséges oxigént, s ezáltal az égési folyamat megszűnik. Ez a hatás természetesen csak akkor lehet tökéletes, ha a tűz zárt térben van. Ellenkező esetben a légmozgás megakadályozza a tűztérben való megfelelő szén-dioxid koncentrátum kialakulását.
Emiatt, bár a szén-dioxid is “B” és “C” tűzosztályú tüzek oltására alkalmas, oltóhatása kisebb, mint a tűzoltó készülékekeben használt többi oltóanyagé. Ráadásul zárt térben is óvatosan kell használni, mert az oxigén kiszorításával fulladást is előidézhet (gondoljunk csak az évről évre nagy számban bekövetkező mustgáz balesetekre!), hiszen már 5-6%-os szén-dioxid koncentráció is öntudatvesztést okozhat, 25-30% pedig már halálos is lehet.
A szén-dioxiddal oltó tűzoltó készülékek gázpalacknak minősülnek, ezért rájuk a gázpalackokra vonatkozó szigorú jogszabályokat is alkalmazni kell. (Az ilyen készülékek nyomáspróbáját nem végezheti, csak megfelelő jogosítványokkal rendelkező “kazánbiztos”.).
 
4.2.2. Halonnal oltó tűzoltó készülékek
 
Oltóanyaga cseppfolyós halogénezett szénhidrogén, mely éghető folyadékok, gázok és kismértékben szilárd anyagok tüzeinek oltására alkalmas.
Ez az oltóanyag is a “B” és “C” tűzosztályú tüzek oltására alkalmas.
Ami a halonok oltásteljesítményét illeti, az a hagyományos (pl. ANTIPYRO-100) oltóporokévak vetekszik, viszont a velük végzett oltást követően semmiféle szennyeződés nem marad vissza. Ezért elsősorban az érzékeny híradás- és számítéstechnikai, elektronikai gépek, berendezések környezetében alkalmazták/alkalmazzák őket szívesen.
Jelenleg a halonnal oltókat környezetkárosító hatása miatt csak külön engedéllyel rendelkező létesítményekben szabad készenlétben tartani. (már nem gyártják és az EU-ban be van tiltva az ózonpajzs károsító hatása miatt).
 
4.3. Vízzel oltó tűzoltó készülékek
 
Oltóanyaga elsősorban szilárd éghető anyagok tüzeinek oltására alkalmas víz vagy vizes oldat.
A tűzoltó anyagok közül a víz a legrégebben és leggyakrabban használt. Bár a víz kizárólag csak az “A” tűzosztályú tüzek oltására alkalmas, majdnem mindenhol történő rendelkezésre állása, olcsósága és kiváló oltóhatása miatt – bár ez elsősorban nem a tűzoltó készülékekre értendő – a legnépszerűbb oltóanyag.
A víz oltóhatása a párolgáshőn alapul. A víz a tűztérbe való bejutáskor ugyanis felmelegszik és a forrási hőmérséklet eléréséig kilogrammonként kb. 335 kJ hőmennyiséget von el a környezetétől, elsősorban az éghető anyagtól. A forrási hőmérsékletre felhevített és ezen a hőmérsékleten elpárolgó víz viszont már több, mint 2600 kJ/kg hőmennyiség elvonásáról “gondoskodik”.
 
A víz készülékekben való alkalmazása ellen szól, hogy ez a töltet érzékeny a fagyra. Ezért, ha ilyen töltetű tűzoltó készüléket szeretnénk szabadtéren alkalmazni, csakis a fagyálló adalékkal ellátott változat jöhet szóba, amely azonban némi többlet költséget és – bár nem minden esetben – oltásteljesítmény csökkenést jelenthet.
A vízzel oltó tűzoltó készülékek tartályának belső felületét, a korrózió megakadályozása érdekében általában műanyag bevonattal látják el.
Leginkább a szilárd, éghető anyagok oltására alkalmas.  Ez a legáltalánosabban használható oltó eszköz, mivel szinte bárhol rendelkezésre áll és a legolcsóbb is.
Égő zsiradék oltására tilos vízzel oltó tűzoltó készüléket használni!
 
Jellemzői:
  • hosszú működési idő,
  • szakaszosan működtethető,
  • -30 °C-ig fagyálló környezetbarát oltóanyaggal töltve,
  • ellenőrizhető, újratölthető.
 
4.4. Habbal oltó tűzoltó készülékek
 
Oltóanyaga víz-habképző anyag keveréke, mely elsősorban éghető folyadékok és lánggal vagy parázslással égő szilárd anyagok tüzeinek oltására alkalmas.
Az oltóhabok habképzőanyag, víz és levegő keverékéből általában habképző fúvóka segítségével létrehozott oltóanyag.
 
A habbal oltó tűzoltó készülékek “A” és “B” tűzosztályú tüzek oltására alkalmazhatók. A hab oltóhatása azon alapul, hogy az égő anyag felületére juttatott, azt teljesen lefedő habréteg megakadályozza a levegő oxigénjének és az éghető anyagnak a közvetlen érintkezésé.
 
A habképző anyagok és a bekevert habok általános tulajdonsága, hogy acéllal (pl. a tartály falával) érintkezve tönkremennek. Ezért a habbal oltók tartályának belső felületét is műanyag bevonattal készítik. Ugyanezen okból hódítanak tért napjainkban azok a palackos hajtóanyagú habbal oltók, amelyekben a habképző anyag egy fóliával lezárt patronban van, s csak az üzembehelyezékor felszakadó fólia teszi lehetővé az anyag vízzel való keveredését.
 
4.5. Tűzoltó készülékek ellenőrzése
 
A tűzoltó készüléket címkével, adattáblával vagy beütéssel és felülvizsgálva jelöléssel valamint a BM OKF azonosító jellel kell megjelölni. A címke a készülék ábrás és szöveges kezelési utasítását tartalmazza. Az adattáblán vagy a beütésen olvasható a gyártási év és a próbanyomás időpontja.
A felülvizsgálva jelölést öntapadós kivitelben helyezik el a tűzoltó készüléken. A felülvizsgálva jelölésről lehet megállapítani a készülék utolsó és következő esedékes karbantartásának időpontját.
A tűzoltó készülékek karbantartását félévente (MSZ 1040 szabványsorozat alapján gyártott tűzoltó készülékek) vagy évente elvégeztetni. Ha a tűzoltó készülék, felszerelés előírt időszakos ellenőrzését, javítását nem hajtották végre, akkor az nem tekinthető üzemképesnek.
A tűzoltó készülékek ellenőrzését és karbantartását csak BM OKF regisztrációs számmal rendelkező szervezet jogosult végezni.
 
A készenlétben tartónak legalább negyedévente, ún. ellenőrző vizsgálatok végrehajtásáról kell gondoskodni, melynek során ellenőrizni kell, hogy a tűzoltó készülék:
  • a tervezett telepítési helyen van
  • a tűzoltó készülék látható, a használat nem ütközik akadályba és a tűzoltó készülékkel szemben állva a magyar nyelvű használati utasítás olvasható,
  • a használati utasítások sértetlenek,
  • valamennyi nyomásmérő vagy jelző műszer működőképes,
  • a tűzoltó készülék zárt, ép, hiánytalan szakszerű szerelvényekkel ellátott.
Tűzoltó készülék ellenőrzése egyszerű szemrevételezéssel legalább negyedévente elvégzendő feladat:
  • zöld jelzés:    a készüléket még nem működtették,
  • sárga jelzés: működtették, szakszervízben a tűzoltó készülék ellenőrzése szükséges.
A készenlétben tartó szükség esetén köteles gondoskodni a hiányosságok kijavításáról.
A tűzoltó készüléket, eszközt, felszerelést jól láthatóan, könnyen hozzáférhetően a veszélyeztetett hely közelében kell elhelyezni és állandóan használható, üzemképes állapotban tartani. Az elhelyezett tűzoltó eszközök alkalmazásának fontos feltétele, hogy az ott dolgozó személyek tudják az elhelyezési helyüket, és készségszinten ismerjék kezelésüket.
 

5. Tűzoltó készülék használata

 
Tűzoltó készülék használatakorelsődleges szempont a lángok minél gyorsabb megfékezése, sérülések nélkül. Általában a porral oltó tűzoltó készülék szinte minden típusú tűz oltására alkalmas, de fontos figyelembe venni a közvetetten okozott károkat, valamint azt, hogy a különböző típusú égő anyagok hatékony oltását csak a legmegfelelőbb tűzoltó készülék típussal lehet elérni.
Villamos feszültség alatt álló berendezések oltására csak olyan tűzoltó készülék használható, amelyiknek ez a használati utasításán szerepel.
Az üzembe helyezést és atűzoltó készülék használatánaka módját a használati utasítás tartalmazza. Minden tűzoltó készülék biztosító szeggel, vagy fém/műanyag lemezzel van biztosítva a véletlenszerű indítás ellen. Ezt a tűzoltó készülék használata előtt el kell távolítani.
 
Alapvetően kétfajta tűzoltó készülék indítás terjedt el:
  • beütő szeges indítás (ezekben a tűzoltó készülékekben az oltóanyag-tartályon belül található a hajtóanyag) A hajtóanyag kiengedéséhez a biztosító szeg/lemez eltávolítása után erőteljesen rá kell ütni a beütő szegre, ami által a gáz kiáramlik és elkeveredik az oltóanyaggal. A tűzoltó készülék palackján található tömlő pisztolyát kell a tűzre irányítani és kilőni az oltóanyagot,
  • fejszelepes indítás (az oltóanyag mellett a hajtó állandó nyomás alatt van  (14 bar, melynek pillanatnyi állapotáról a palackon található nyomásmérő óra tájékoztat) A palack tetején található indítókar benyomásával (a biztonsági szelep eltávolítása után) azonnal működőképes a fejszelepes tűzoltó készülék.
Mindegyik tűzoltó készülék használatáról elmondható, hogy szakaszosan működtethető, így sokkal hatékonyabb a tűz oltása, mintha egyből az összes oltóanyagot kilőnénk a tűzre.
 
Minden tűzoltó készülék működési ideje folyamatos használat esetén minimum 10 mp.
A tűzoltó készülék használatára vonatkozóan néhány tanács:
  • Szélirányból kell a tüzet oltani!
  • Felületi tüzeknél a tűz lábát megcélozva magunktól elhajtva kell oltani!
  • Csepegő vagy folyó anyagok tüzénél felülről lefelé kell oltani!
  • Több tűzoltó készülék használata esetén a készülékeket egyidejűleg, egyszerre kell bevetni!
  • Sikeres oltást követően ügyelni kell a visszagyulladás elkerülésére!
  • A használt tűzoltó készüléket nem szabad visszaakasztani! Gondoskodni kell az újratöltéséről és szakszervízben történő ellenőrzéséről!

 

6. Tűzoltó készülékek készenlétben tartása

 
A tűzoltó készülék kiválasztásának fő szempontjai.
A hatályos előírások nagy szabadságot biztosítanak a szakmai mérlegeléshez a készülék típus kiválasztásában, s egyúttal a megnövekedett készülék választék is lehetővé teszi a leginkább megfelelő készülék kiválasztását.
Amit mérlegelni kell:
  • Jogszabály, nemzeti szabvány előírásai.
  • Milyen tűzosztályú (A, B, C, D) anyag oltására lehet számítani a védendő területen.
  • Milyen körülmények között kell használni a készüléket (pl. szabadtéren, villamos feszültség alatti környezetben, stb.).
  • A készülék oltóképessége, azaz mekkora vizsgálatitűz oltására alkalmas.
  • Az oltási hatékonyság és a tömeg viszonya. (Oltási terület és a készülék tömegének viszonya.).
  • A védendő tér tűzterhelése.
  • A felügyelet jellege a védendő térnél.
  • A készülék súlya.
  • A járulékos károkozás minimalizálása.
  • A készülék minősége, megbízhatósága.
  • Az ellenőrzési, javítási feltételek.
  • A beszerzési, ellenőrzési, javítási költségek.
  • Egységesítési igények.

Korlátozott a tűzoltó készülék kiválasztás lehetősége akkor, ha jogszabály, nemzeti szabvány vagy a tűzvédelmi hatóság konkrétan előírja az alkalmazandó készülék típusát, nagyságát vagy oltási teljesítményét. A korábbi időszakban általában konkrét készülék fajtát írtak elő az újabb szabályozásokban általában már az oltási teljesítményt határozták meg.

 

7. A készenlétben tartás vízi járművekre vonatkozó előírásai

 
Egyes vízi járművek készenlétben tartási előírásait a belvízi utakon közlekedő úszólétesítmények hajózásra alkalmassága és megfelelősége feltételeiről, az üzemképesség vizsgálatáról és tanúsításáról szóló 13/2001. (IV. 10.) KöViM rendelet (melléklet 10.03., 15.09, 17.02, 19.02. cikk) tartalmazza.
 
7.1. Hajók
 
1. A hajón legalább a következő tűzoltó készülékeket kell elhelyezni.
  • a kormányállásban 1 tűzoltó készülék;
  • a fedélzetről a lakótérbe vezető mindegyik bejárat közelében 1 tűzoltó készülék;
  • azoknak a nem lakóterekből hozzáférhető üzemi helyiségek bejáratainak közelében, amelyekben szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal vagy cseppfolyós gázzal üzemelő fűtő-, főző- vagy hűtő berendezések vannak 1 tűzoltó készülék;
  • a gép- és kazánterek mindegyik bejáratánál 1 tűzoltó készülék;
  • a 100 kW-nál nagyobb összgép-teljesítményű géptereknél a fedélzet alatti térben, megfelelő helyen 1 tűzoltó készülék.
 
2. A tűzoltó készülékeknek a következő követelményeknek kell megfelelnie:
  • Az.1. pont szerinti folyadéktöltetű tűzoltó készülékek űrtartalma 9 és 13,5 liter között legyen. A poroltók töltőtömege legalább 6 kg legyen.
  • Az.1. pont szerinti kézi tűzoltó készülékek oltóközege legalább annak a tűzosztálynak feleljen meg, amelynek keletkezése leginkább valószínű az adott oltókészülék által oltandó terekben. Az 50 V-nál nagyobb üzemi feszültségű villamos berendezésekkel felszerelt hajókon az oltóközeg legyen alkalmas a villamos berendezések tüzeinek oltására is.
  • CO2-vel üzemelő kézi tűzoltó készülékek csak meghatározott berendezések (pl. kapcsolótáblák és konyhák) tüzeinek oltására alkalmazhatók.
  • A fagyra vagy hőre érzékeny töltésű tűzoltó készülékeket úgy kell elhelyezni vagy védeni, hogy azok alkalmazhatósága minden körülmények között biztosított legyen.
Minden tűzoltó készüléket jogszabályban előírt időszakonként kell ellenőrizni, és az erre vonatkozó, a vizsgálatot végző személy által aláírt bizonylatot a hajón kell tartani.
Amennyiben a tűzoltó készülékek burkolat alatt vannak elhelyezve, úgy a burkolatot egy legalább 10 cm magasságú vörös T betűvel kell megjelölni.
Az 1. pontban előírt tűzoltó készülékeken kívül az alábbi tűzoltó készülékeket is el kell helyezni a hajón:
  • Egy tűzoltó készüléket a közös helyiségek, az étkezők és hasonló jellegű tartózkodó helyiségek minden megkezdett 120 m2 bruttó alapterületére.
  • Egy tűzoltó készüléket minden megkezdett 10 kabinból álló csoportra.
 
7.2. Úszó munkagépek
 
Az úszó munkagépek fedélzetén elhelyezett üzemi berendezésekhez legalább egy darab tűzoltó készüléket kell elhelyezni.
 
7.3.  Dereglyék
 
A dereglyéken 2 db tűzoltó készüléket kell elhelyezni.
 
7.4. Kedvtelési célú vízijárművek
 
Kedvtelési célú vízijárművekre az alábbi előírások vonatkoznak:
  • a kormányállásban 1 tűzoltó készülék;
  • a fedélzetről a lakótérbe vezető mindegyik bejárat közelében 1 tűzoltó készülék;
  • a gép- és kazánterek mindegyik bejáratánál 1 tűzoltó készülék; de azon legalább két tűzoltó készüléket kell helyezni.
Az illetékes hajózási hatóság előírása alapján elhelyezendő tűzoltó készülék a hajótest hossza alapján:
A hajótest hossza (m)
0–6
6–12
12–15
15–20
 
Tűzoltó készülék
A, B, C osztályba sorolt tüzek oltására alkalmas porral oltó (db/kg)
1/1
2/4
3/6
 
5. számú felszerelési jegyzék kedvtelési célú kishajók részére
(57/2011. (XI. 22.) NFM rendelet alapján)
 
7.5. Veszélyes anyagok belvízi szállítása
 
Genfben, 2000. május 26. napján kelt, a Veszélyes Áruk Nemzetközi Belvízi Szállításáról szóló Európai Megállapodáshoz (ADN) csatolt Szabályzat kihirdetéséről és belföldi alkalmazásáról szóló 2015. évi LXXXIV. törvény
 
Minden hajót el kell látni a vonatkozó helyi előírásokon kívül legalább két azonos teljesítményű tűzoltó készülékkel.
A kiegészítő tűzoltó készülékekben lévő oltóanyagnak alkalmasnak és elegendő mennyiségűnek kell lennie a szállított veszélyes áru tüzeinek oltásához. Ezeket a tűzoltó készüléket védett térben, a rakomány körzetben kell elhelyezni.
 
A vízi közlekedés rendjéről szóló 57/2011. (XI. 22.) NFM rendelet (hajózási szabályzat II-2. melléklet).
 
Ha a csónakban tűz- vagy robbanásveszélyes anyagot szállítanak, akkor 1 db 8A, illetve 34B oltásteljesítményű tűzoltó készüléket kell elhelyezni.
 
7.6. Felépítményes ponton pébégáz fogyasztói berendezés
 
MSZ 7050-4:1978 (2.4.3. pont)
A lakótér legfeljebb 5 m-es körzetében legalább l2 kg-os porraloltó tűzoltó készüléket kell elhelyezni.
 

8. Tűzvédelem

 
8.1. A munkáltatók főbb tűzvédelmi feladatai
A gazdálkodó tevékenységet folytató magánszemélyeknek, jogi személyeknek, a jogi és magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteinek gondoskodni kell:
 
  • a tűzvédelmi szabályok dolgozóikkal/alkalmazottaikkal történő megismertetéséről, azaz a tűzvédelmi oktatásról és annak dokumentálásáról, ami kiterjed a munkavállalókra és a gazdálkodó tevékenységet végzővel kapcsolatba kerülőkre (pl. tanulókra, szállóvendégekre, bérlőkre) is;
  • a tűzesetek megelőzéséről, az ehhez szükséges viselkedési és egyéb tűzvédelmi szabályok meghatározásáról, figyelembe véve a helyi sajátosságokat, kockázati tényezőket;
  • a tűz esetén szükséges feladatok megállapításáról;
  • ha jogszabály elrendeli, akkor az előző szabályok írásba foglalásáról tűzvédelmi szabályzatban, illetve tűzriadó tervben;
  • a helyi változások (pl. helyiségek funkciójának változása, a korábbihoz képest más tűzveszélyességi osztályba tartozó anyagok tárolása, stb.) tűzvédelmi hatásainak felméréséről, tűzvédelmi iratokba (tűzvédelmi szabályzat, osztályba sorolás) való átvezetéséről;
  • a jogszabályi, hatósági tűzvédelmi követelmények megváltozásainak átültetéséről a saját tűzvédelmet szabályzó iratokba, illetve tevékenységünkbe;
  • a tűz megelőzésére, jelzésére, a menekülés és a mentés elősegítésére, valamint a tűzoltásra szolgáló anyagok, eszközök, berendezések beszerzéséről, üzembiztos állapotban tartásáról, jogszabályban és gyártói utasításban előírt ellenőrzéséről, felülvizsgálatáról és karbantartásáról, az üzemeltetéshez szükséges iratok és nyilvántartások naprakész állapotban tartásáról;
  • a tűzoltóság helyszíni gyakorlatainak biztosításáról;
  • a tűzvédelmi hatósági ellenőrzés lehetőségéről.
 
8.2. Tűzvédelmi szabályzat
 
A Tűzvédelmi törvény (1996. évi XXXI. törvény) 19. § (1) alapján.
A gazdálkodó tevékenységet folytató magánszemélyeknek, a jogi személyeknek, a jogi és a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteinek, ha a munkavégzésben részt vevő családtagokkal együtt ötnél több munkavállalót foglalkoztatnak, vagy ha ötvennél több személy befogadására alkalmas létesítményt működtetnek, illetve a fokozottan tűz- és robbanásveszélyes besorolás esetén és kereskedelmi szálláshelyeken tűzvédelmi szabályzatot kell készíteniük.
A Szabályzatban foglaltakat a munkáltató a munkavállalókkal köteles ismertetni. Az oktatás megtörténtét oktatási naplóban kell rögzíteni, és azt az érintettek aláírásával igazolni.
A munkáltatónak gondoskodnia kell arról, hogy a gazdálkodó szervezettel kapcsolatba kerülők (külső munkavállalók, szállóvendégek stb.) – a rájuk vonatkozó mértékben – a Szabályzat tartalmát megismerjék.
 
8.2.1. A tűzvédelmi szabályzat tartalma
 
A Szabályzatnak tartalmaznia kell:
  • a tűzvédelmi feladatokat is ellátó személyek feladatait és kötelezettségeit;
  • a tűzvédelmi szervezet feladatára, felépítésére, működési és irányítási rendjére, valamint a finanszírozására vonatkozó szabályokat;
  • a létesítmény (létesítmények), építmények, tűzszakaszok, illetőleg a helyiségek, szabadterek, veszélyességi övezetek tűzveszélyességi osztályba sorolását és az azokra vonatkozó eseti tűzvédelmi használati szabályokat, előírásokat;
  • a tevékenységre vonatkozó tűzvédelmi használati szabályokat, előírásokat;
  • az alkalomszerű tűzveszélyes tevékenység végzéséhez szükséges írásbeli feltételek meghatározására, illetve előzetes egyeztetésére jogosult személyek felsorolását;
  • a tűzvédelmi oktatással kapcsolatos feladatokat és a munkavállalókra vonatkozó tűzvédelmi képesítési követelményeket
  • a munkavállalóknak a tűzjelzéssel, tűzoltással, műszaki mentéssel kapcsolatos feladatait;
  • a létesítményi tűzoltóság működésének, szolgálatellátásának, tagjai díjazásának szabályait.
 
8.3. Tűzriadó Terv
 
A Tűzvédelmi törvény (1996. évi XXXI. törvény) 19. § (1) alapján.
 
A Tűzvédelmi Szabályzat mellékleteként Tűzriadó Tervet kell készíteni.
  • az “A”-“C” tűzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekre;
  • a művelődési, oktatási, egészségügyi és szociális létesítményekre;
  • azokra a létesítményekre, amelyekben egy tűzszakaszon belül több, mint 300 fő tartózkodhat;
  • kereskedelmi szálláshelyre;
  • az olyan időszakos vagy állandó jelleggel üzemelő zenés szórakozóhelyekre, ahol egy időben 50 főnél több személy tartózkodhat.
 
8.3.1. Tűzriadó terv
 
A Tűzriadó Tervnek tartalmaznia kell:
  • a tűzjelzés módját;
  • a tűzoltóság, valamint a létesítményben tartózkodókriasztási rendjét;
  • a létesítmény elhagyásának módját;
  • a tűz esetén a munkavállalók szükségestennivalóit;
  • a főbb veszélyforrásokat;
  • a létesítmény helyszínrajzát,szükség szerint szintenkénti alaprajzait a tűzvédelmiszempontból fontos berendezésekközponti elzárók és a vízszerzési helyek megjelölésével.
 
A Tűzriadó Tervben foglaltak végrehajtását szükség szerint, de legalább évente az érintettekkel gyakoroltatni és annak eredményét írásban rögzíteni kell.
A Tűzriadó Tervet állandóan hozzáférhető helyen kell elhelyezni.
 
8.4.1. A tűzvédelmi oktatás célja
 
A tűzvédelmi oktatás célja:
Olyan ismeretek átadása, amelyek birtokában a résztvevők képesek lesznek a veszélyhelyzetek felismerésére és olyan jártasságok kialakítása, hogy megelőzzék a tűzeseteket, illetve a jelentkező tűz- és káresetek felszámolásában hatékonyan tudjanak részt venni.
 
Az oktatásnak ki kell terjednie:
  • a munkahely és a munkafolyamatok tűzveszélyességére, főbb veszélyforrásokra;
  • a megelőző tűzvédelmi rendelkezésekre (gépek,berendezések használatával, közlekedési-menekülési útvonalakkal kapcsolatos előírások);
  • a tűzjelzés lehetőségére és módjára;
  • a tűz esetén követendő magatartásra (mentés, oltás, kiürítés);
 
8.4.2. A tűzvédelmi oktatás tartalma
 
Az oktatásnak ki kell terjednie:
  • a munkahely és a munkafolyamatok tűzveszélyességére, főbb veszélyforrásokra;
  • a megelőző tűzvédelmi rendelkezésekre (gépek,berendezések használatával, közlekedési-menekülési útvonalakkalkapcsolatos előírások)
  • a tűzjelzés lehetőségére és módjára;
  • a tűz esetén követendő magatartásra (mentés, oltás, kiürítés);
  • az elhelyezett tűzoltó készülékek, tűzoltó eszközök,berendezések használatára;
  • szabályok megszegésének következményeire.
 
Munkavállaló nem foglalkoztatható, amíg az általános és helyi tűzvédelmi ismereteket nem tudja készség szinten elsajátítani! Az oktatások dokumentálása kötelező.
 

9. Tűzjelző rendszerek

 
A tűzjelző rendszerek célja a tűz korai szakaszában jelzést adjon a külvilágnak (parti viszonyok között a szolgálatnak, illetve a távfelügyeletnek).
 
A tűzjelző rendszer feladata:
  • a keletkezett tűz mielőbbi észlelése;
  • az érintett, és veszélyben lévő emberek figyelmeztetése;
  • a rendszeresített tűzoltó berendezések működtetése;
  • a tűzriasztás automatikus továbbítása az érintett tűzoltóságra;
  • a lehető legtöbb adat tárolása a későbbi feldolgozáshoz;
  • a rendszer önálló felügyelete, a hibák jelzése.
 
 
Automatikus érzékelők (felosztása a jellemzőjük alapján):
  • Füstérzékelők /az égéstermék lebegő részecskéi/
  • Ionizációs;
  • Optikai (fényszóródás, fényelnyelés elvén);
  • Laser optikai.
  • Hő-érzékelők /a tűz által megemelt környezeti hőmérséklet/
  • Hő-maximum (küszöbérték érzékelés);
  • Hő-sebesség (hőmérséklet emelkedés sebessége).
  • Lángérzékelők /sugárzás a látható tartományon kívül/
  • UV, IR, UV/IR
  • Gázérzékelők /Félvezetős, Elektrokémiai, Optikai …/
  • Többfunkciós /kombinált érzékelő típusok/
 
9.1. Ionizációs füstjelző
 
Az ionizációs füstjelző (I-jelző) a legjobban elterjedt jelző, melynek mérési elve lehetővé teszi a láthatatlan füst,- illetve aerosolrészecskék észlelését, és ezáltal biztosítja a korai tűzfelismerést. Az I-jelző fő alkotórészét a két kamra alkotja: egy mérő- és egy referencia kamra.
Egy gyengén radioaktív minta (Am-241 / <5 kBq aktivitású sugárzás) ionizálja a levegőt az elektródák és a sorba kapcsolt kamrák között. Nagyon kicsi mérőáram folyik (<20 pA). A referenciakamra a környezeti zavarok kompenzációjára szolgál.
Ha égéstermékek kerülnek a mérőkamrába, a töltőáram ion felhalmozódása megváltozik. A középső elektródán (ami feszültségosztóként funkcionál) előálló feszültséget egy mérőerősítőben kiértékelik, majd a riasztás kijelzőhöz vezetik.
 
9.2. Optikai füstjelző
 
Az optikai mérési elv alapján működő füstjelzőknél túlnyomórészt szórtfény-jelzőket alkalmaznak.
A belül elfeketített mérőkamrába beépítettek egymást metszı szögben egy fénydiódát és egy fotodiódát. A mérőkamrát úgy alakítják ki, hogy ugyan a környezet levegője és ezzel együtt a füstrészecskék is benyomulhatnak a kamrába, de a külvilágból egyéb fény nem verődik vissza.
A fotodióda nem érzékeli a a fénydióda által ciklikusan kibocsátott felvillanó fényt sem (elsődleges fény), ez a fény a konstrukciónak és a kamrabelső matt fekete bevonatának köszönhetően elnyelődik. Amennyiben a mérőkamrába és a primer fény sugarába égési füst kerül, az aerosolrészecskéken szórt fény keletkezik.
A szórt fény egy részét felismeri a fotodióda. Ha az aerosolkoncentráció túllép egy előre meghatározott értéket, akkor azt a szerkezet riasztásként értékeli.
 
9.3. Lézer optikai füstjelző
 
Nagy fényerejű, szélessávú lézerrel működik. A lézerrel egybeépített lencserendszer a fényt egy rendkívül vékony sugárba fókuszálja, melyet a kamra szemben levő oldalán elhelyezett ‘fénycsapda’ nyeli el. A lézersugár útjába kerülő füstrészecskéken a sugár eltérül, szóródik, így jut el a fényérzékeny vevő elemhez.
Egy speciális optikai erősítő (tükörcsatorna) biztosítja, hogy a kisszámú füstrészecskén reflektált fény minél nagyobb része elérje a fényérzékeny elemet.
A levegőben levő porszemek a füstrészecskékhez viszonyítva nagyon igen nagyok és ritkák. Mivel a porszemek eleve mozgásban vannak, a lézersugár által megvilágított felületük nagyon kicsi, valamint, hogy az érzékelő a lézert csak néhány másodpercenként működteti, így a bekerülő por részecskék csak egy-két mintában detektálhatók. Az érzékelőbe beépített diszkrimináló algoritmus így különbséget tud tenni a kamrába kerülő por és füst között, jelentősen csökkentve ezzel a téves riasztások valószínűségét.
 

10. Tűzvizsgálatra vonatkozó előírások

 
10.1. Általános rendelkezések
 
  • A tűzvizsgálat célja olyan tűzmegelőzési, tűzoltási beavatkozási tapasztalatok megszerzése, következtetések levonása, amelyek alkalmasak a tűzmegelőzési ismeretek bővítésére, a mentési beavatkozási feltételek javítására, és hozzájárulnak a jogkövető magatartáshoz.
  • A tűzvizsgálat során vizsgálni kell
  • a tűz keletkezésének, terjedésének körülményeit; a tűz keletkezésének helyét, idejét; a tűz keletkezésének ok-okozati összefüggéseit; továbbá a tűzesettel kapcsolatos személyi felelősséget;
  • a tűz keletkezésének megelőzésére, továbbterjedésének megakadályozására vonatkozó tűzvédelmi előírások érvényesülését, a tűzmegelőzésre vonatkozó előírások érvényesülését;
  • a tűzoltás alapvető feltételeinek meglétét.
  • Hivatalból tűzvizsgálati eljárást kell lefolytatni az alábbi esetekben:
  • a tűzesettel összefüggésben bűncselekmény gyanúja merül fel;
  • a tűzeset során haláleset történt;
  • a tűzeset minősített riasztási fokozata II-es vagy annál magasabb volt;
  • szakmai vagy egyéb szempontból indokolt.
 
10.2. A tűzvizsgálatot biztosító cselekmények
 
  • A tűzvizsgálati eljárás eredményességének érdekében – amennyiben a tűzvizsgáló nincs a helyszínen – a tűzoltás vezetője a meghatározott kötelező adatgyűjtésen túl.
  • intézkedik a terület és a bizonyítékok biztonságos, változatlan állapotban történő megőrzésére;
  • jelentésben rögzíti a helyszínre vonatkozó adatokat, információkat, helyszínrajzot és szükség szerint kép- és filmfelvételeket készít.
  • Az úton lévő hajón a hajó kapitánya (vezetője) köteles elvégezni azokat a tűzvizsgálatot biztosító cselekményeket, amelyek a forgalom zavartalansága, továbbhaladása (fenntartása) miatt szükségesek és később nem pótolhatók.
 
Az előzőek alapján végzett cselekményekről – az annak alapján szerzett adatok közlésével – a hajó kapitánya (vezetője) köteles a tűzeset keletkezési helye szerint illetékes hivatásos önkormányzati tűzoltóságot haladéktalanul tájékoztatni.
A tűzeset szempontjából érdekelt személy, személyek kötelesek változatlanul hagyni, illetőleg lehetőség szerint változatlan formában megőrizni a tűzvizsgálati helyszínt, annak felszabadításáig.
 
10.3. A tűzvizsgálat lefolytatásának szabályai
 
  • A tűzvizsgálatot a tűzeset keletkezési helye szerint illetékes tűzvédelmi hatóság (a továbbiakban: hatóság) vezetője által kijelölt személy, személyek végzik.
  • A bizonyítási eljárásban tűzeseti helyszíni szemlét kell tartani. A helyszíni szemléről készített jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a vizsgálat szempontjából lényeges tényezők leírását, a feltárt adatok, bizonyítékok felsorolását, továbbá a szükség szerinti mintavételezés körülményeit, valamint a lefoglalt bizonyítékok megnevezését.
  • A vizsgálat során értékelni kell:
  • a kárt szenvedett létesítmény, építmény tűzvédelmi helyzetét átfogó, valamint összehasonlító módon, figyelembe véve a létesítéskor, illetve az esemény időpontjában érvényben lévő előírásokat;
  • a létesítési és használati előírások teljesítését, a tűzoltóság hatósági, szakhatósági munkájának az építmény tűzvédelmi helyzetére gyakorolt hatását;
  • a tűzeset helyszínének megközelíthetőségét, tűzjelzés lehetőségét, vízszerzési helyeket, a beépített jelző és oltó berendezéseket;
  • a dolgozók, az önkéntes vagy létesítményi tűzoltóság tevékenységét.
  • Az összegyűjtött bizonyítékok felhasználásával a tűzvizsgálati eljárásról összefoglaló jelentést kell készíteni. Az összefoglaló jelentés a tűzvizsgálatról készült szakmai dokumentum, melyet a tűzvizsgáló a vonatkozó szakmai szempontok szerint állít össze.

Az összefoglaló jelentésnek tartalmaznia kell:

  • a tűz keletkezésével, terjedésével kapcsolatos ok-okozati összefüggéseket;
  • a sérültek, elhunytak, károsultak adatait;
  • a figyelembe vett és a mellőzött bizonyítási eszközöket, a mellőzés indokolását;
  • valamint mindezek alapján a tűz keletkezési helyére, idejére, okára, a gyújtóforrásra és a személyi felelősségre vonatkozó megállapításokat;
  • a személyek, anyagi javak veszélyeztetettségére vonatkozó megállapításokat;
  • a további intézkedésre tett javaslatokat;
  • a létesítmény tűzvédelmi helyzetének értékelését.
 
10.4. A hatóságok együttműködése a tűzvizsgálatban
 
  • A rendőrség szervei minden tudomásukra jutott tűzesetről az ügyeletük útján haladéktalanul kötelesek a tűzoltóság illetékes szerveit értesíteni.
  • A tűzoltóság szervei bűncselekmény gyanúja vagy halál esetén az ügyeletük útján haladéktalanul kötelesek a rendőrség illetékes szerveit értesíteni.
  • A tűzvizsgáló segítséget kérhet az illetékes rendőrkapitányságtól a tűzeset helyszínének biztosítása, a nyomok megőrzése, rögzítése, valamint a tűzeset helyszínén az ügyfelek, tanúk felkutatása, azonosítása, helyszínen tartása céljából.
 
10.5. A tűzesettel kapcsolatos eljárásokra vonatkozó szabályok
  • A tűzvizsgálati eljárás a tűzvizsgálati jelentés kiadásával zárul.
  • A tűzvizsgálati jelentést meghatározott formátumban és adattartalommal kell kiadni.