Vízből mentés, elsősegély

VÍZBŐLMENTÉS, ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS

1. Segélynyújtás a hajón és a parton

 
vízi elsősegélynyújtás olyan sürgősségi ellátás a fedélzeten, amelyet a beteg vagy sérült személynek – a megszerzett és begyakorlott ismereteink birtokában – a hajón, a hivatásos (orvosi) segítség megérkezése előtt kell nyújtanunk.
A vízi elsősegélynyújtás célja a hajón a sérült állapotának stabilizálása, a további sérülések elkerülése valamint a fájdalom csillapítása és a sokkos állapot megelőzése.
Bizonyos állapotokban, pl. a fedélzeten történt szívmegállás, súlyos vérzés vagy fuldoklás és fulladás esetén a kezelést azonnal el kell kezdeni. Ilyen esetekben már néhányszor tíz másodperces késedelem is az élet és a halál közötti különbséget jelentheti.
Az elsősegély-nyújtásra ezért a hajós személyzet minden tagját ki kell képezni!
 
Az elsősegély nyújtása előtt megfelelő tudásra és gyakorlati ismeretekre kell szert tennünk, hogy baj esetén jól tudjunk intézkedni. Általános vélemény, hogy az ismereteket nem elég könyvből megtanulni, hanem elsősegélynyújtó tréningeken gyakorolni kell.
Az elsősegélynyújtás ismeretei és technikája sokat fejlődtek az elmúlt években. Néhány évvel ezelőtt két befújás után még csak 5 szívmasszázst alkalmaztunk, később 2:15 lett az arány.
Napjainkban az European Resuscitation Council (ERC) valamint a Magyar Resuscitatios Társaság  (HuRC) már két befújás után 30 szívmasszázst  javasolnak,  ugyanis bizonyítást nyert, hogy ez a technika a legeredményesebb. Világos tehát, hogy a korábban megszerzett tudást helyes időnként frissíteni és legfőképpen sokat gyakorolni szükséges.
 
felnőtt (laikus) elsősegélynyújtó által nyújtott alapszíntű újraélesztést Basic Life Support – nak nevezzük.
 
felnőtt alapszíntű, eszközök (pl. defibrillátor) segítségével végzett életmentést, amelyet a szervezett egészségügyi ellátáson belül végeznek, Advances Life Support – nak hívják.
 
A laikus elsősegélynyújtó nem állapíthatja meg az áldozat halálát, ezért a segítségnyújtást addig kell alkalmazni, amíg orvos érkezik, vagy szakképzett személy (aki arra jogosult) megállapítja a halál tényét.
 
A „Ne árst” (Nil Nocere) elve
Fontos szabály, hogy az elsősegély nyújtása közben ne ártsunk a sérültnek: a kiképzett személyeknek ismerniük kell tudásuk határait. Tilos tehát megkísérelni olyan eljárásokat és technikákat, amelyek meghaladják a mentő személy kötelezően megtanult ismereteit, hiszen ezzel többet árthatunk, mint használunk.
A tréning során ugyanakkor kihangsúlyozzuk, hogy a nem légző és keringéssel sem bíró ember lényegében halott, ne kételkedjünk magunkban, bízzunk a tudásunkban és az újraélesztési technikát azonnal alkalmazni kell.
 
Azonnal elsősegélyt kell nyújtani:
  • a szívverés és légzés leállása (klinikai halál) esetén;
  • a súlyos vérzés csillapítására;
  • fuldoklás és megfulladás esetén.
Az életmentési lánc (Chain of survival)
A sérült ellátásának folyamatában (Chain of survival) az elsősegélynyújtó feladata:
  1. telefonos segítségkérés;
  2. azonnal megkezdett laikus újraélesztés;
  3. az Országos Mentőszolgálat  végzi a defibrillálást és viszi az ügyeletes kórházba a beteget, ahol
  4. kórházi kezelés történik.

 
Ha a lánc bármelyik szeme hiányzik, segítő szándékú erőfeszítéseink eredménytelenek maradhatnak.
1. Telefonos segítséghívás
Az Országos Mentőszolgálat telefonos hívásakor közölni kell:
  • mi és mikor történt, hol történt,
  • áldozatok száma és a sérültek állapota,
  • a telefonáló adatai,
  • műszaki mentés szükséges-e.
A baj felismerése után azonnal telefonálni kell, mert a segítségkérés után gyakran 5-10-15 perc is eltelik, amíg a mentő a helyszínre kiérkezik.
 
2. Hatékony CPR (lásd később)
3. Defibrillálás
A defibrillátor olyan speciális eszköz (ábra), amellyel a szív kamrai remegést lehet megszüntetni.
Ma már olyan automata eszközök vannak forgalomban, amelyek beszélnek: emberi hangon adnak utasításokat a segítő személynek: pl. tedd fel az elektródákat a mellkasra. Elkészíti az EKG-t és kielemezi a görbét és eldönti, hogy szükséges-e az elektromos ütés, vagy sem.
4. Kórházi kezelés
A rosszullét okának kiderítése kórházban kell, hogy történjen. Részletes laboratóriumi és belgyógyászati kivizsgálás során derülhet ki a szívmegállás oka.  A kórházi ágyon beállított terápia nélkül a rosszullét lehet, hogy meg fog ismétlődni ….!
 

2. A hajósokra leselkedő veszély: a vízbe fulladás

 
A világon évente körülbelül 450.000 ember fullad vízbe, a WHO adatai szerint.  Néhány adattal támasztom alá, hogy mennyire kockázatos az akaratlan víz alá merülés:  az USA-ban 2002-ben 4073 embert vesztettek el, Angliában ugyanebben az évben több mint négyszáz áldozatot nem sikerült élve kimenteni a vízből.
Tény, hogy a balesetben fiatalon elhunyt férfiak nagy része a vízben leli halálát. Az esetek több mint 50 %-ában az alkohol közreható faktor.
Az U.S. Coast Guard adatai szerint 1994-ben hajó fedélzetéről 813 ember esett vízbe, s közülük 210-en megfulladtak.
E számok tehát óvatosságra kell, hogy intsenek bennünket: tudnunk kell, hogy a hajónkon ki nem tud úszni, vagy aki váratlanul a vízbe esve bajba kerülhetIsmernünk kell a mentőmellények számát és állapotát, tájékozódni kell a meteorológiai előjelzések adatairól és figyelnünk kell a légnyomás gyors változásait, stb.
 

3. A vízből mentés

 
Ha hajónkról valaki a vízbe esik, a hatályos magyar jogszabály (az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény) szerint azonnal segítenünk kell.
EMBER A VÍZBEN kiáltás után azonnal jelöljük meg a vízbeesés helyet GPS segítségével és színes bojával vagy mentőgyűrűvel.
Jelöljünk ki valakit, akinek a feladata lesz a vízbe esett szemmel tartása, figyelése a visszaforduló manőver alatt. “Több szem többet lát” alapon több embert is kijelölhetünk. A kijelölt emberek kizárólagos feladata, hogy szemükkel fixálják a bajba jutott embert. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy ha elveszítik a szem elől, nem lesz könnyű megtalálni.
Erősen hullámzó vízen az úszni jól tudók is bajba kerülhetnek. Ha a légvétel pillanatában egy váratlan hullám átcsap a száj és orr felett, elkerülhetetlen, hogy kevés víz kerüljön a felső légutakba. Ilyenkor az úszó erős kilégzéssel, köhögéssel védekezik, de közben az úszás ritmusa felborul. A kéz és lábtempót már nem az előrehaladásra, hanem csupán a fej kiemelésére használja, miközben kapkod(hat)ja a levegőt. Egy újabb  rendellenes hullám megint átcsaphat a feje felett, és így tovább. Lehet, hogy egy két váratlan hullám okozta vízbelégzést az úszó még ki tud védeni, de közben egyre jobban kifáradhat és előbb-utóbb áldozattá válhat. A folyamatot gyorsíthatja a hideg vízben a test lehűlése és annak a tudatosulása, hogy a helyzet reménytelen, mert messze a hajó, távol a part és nem indult el a segítség.
Nem ritka, hogy tűző napon, felhevült tettel a (hideg) vízbe ugrók sem jönnek fel a víz felszínére, mert a fej, arc és nyak hirtelen lehűlése reflexes szívmegállást és vagy kamrai remegést okozhat.
A fulladásnak több mint 30 definíciója ismert és használatos.  Az International Liaison Committee on Resuscitation  (ILCOR) szerint a fulladás lényege, hogy a belégzés  azért akadályozott, mert áldozat légútjai valamilyen folyadékba merültek. A definícióból következik, hogy fulladáskor az áldozat légúti bejáratánál folyadék van jelen, megakadályozva a levegő bejutását a légutakba. A víz vagy más folyadék elfedheti az egész testet, de meg lehet fulladni kis vízben úgy is, hogy az arc (és a légúti bemenet) víz alá kerül.
 
3.1. A vízből mentés lépései
 
  1. Húzzad ki!
     A balesetest a lehető leghamarabb ki kell emelni a vízből, lehetőleg a csónak vagy úszómű korlátját fogva, a másik kezünk segítségével.  Beszéljünk az áldozathoz, bíztassuk, hogy tartson ki!
  2. Dobjál mentőövet!
    Ha kézzel, vagy evezővel nem érjük el, dobjunk neki olyan mentőgyűrűt, amelyre szabványos hosszúságú kötél van erősítve.
  3. Közelítsd meg!
    Amennyiben a dobás sikertelen, mert pl. erős szél fúj, a hajónkkal meg kell közelíteni az áldozatot, de úgy, hogy sem a hajótest, sem a hajócsavar ne okozzon újabb bajt és sérülést.
  4. Ne menj a vízbe!
    A saját biztonságunkra is ügyelni kell, ezért ne ugornunk a vízbe és ne közelítsük meg úszva az áldozatot. Sokan megfulladtak azért, mert az áldozat magával húzta őket a halálba (e sorok írója is látta, hogy a Dunán egy férj kimentette a bója alá szorult feleségét, majd – sok vizet belélegezve – a férfi hirtelen elmerült!).
Ha elkerülhetetlen, hogy a vízben úszva közelítsük meg az áldozatot, vigyünk magunkkal egy felfújt eszközt és ne a kezünket nyújtsuk, hanem a mentőövet vagy a lehúzott ruhánkat, pld. inget dobjuk az áldozat felé, majd így húzzuk a part irányába.
Ha az áldozat eszméletlen, hátulról a hajánál ragadjuk meg, és a fejét kiemelve húzzuk a csónak vagy part felé.
Amennyiben az áldozat arca a víz alatt van, próbáljuk meg a hátára fordítani!
Még egyszer kihangsúlyozzuk, hogy – speciális ismeretek és képzés nélkül – és kézzel az áldozatot úszva megközelíteni megfogni rendkívül komoly kockázat!
Alacsony vízbe fejjel ugrók esetében gondoljunk a nyaki gerincsérülés veszélyére, amely  a vízbe ugrók kb. 0,5% -ánál fordul elő. Amennyiben az áldozat nem lélegzik, vízszintes helyzetben emeljük ki a vízből, megelőzve a kihűlést és fulladást.
 
A fulladt áldozat, a spontán légzés hiánya esetében a belélegeztetést azonnal meg kell kezdeni, szájból szájba. Amennyiben a vizes orr csúszik, és nem tudjuk elzárni, szájból orrba lélegeztetés alkalmazandó.
A lélegeztetést sokáig, kb. egy percig végezni kell! Amennyiben partot 5 percen belül elérjük, a további életmentést az ERC újraélesztési előírásai szerint végezzük, tehát 30 szívmasszázst követ két befújás.
Amennyiben a partot-érés becsült ideje több lesz mint 5 perc, további egy percig lélegeztetünk.
Hangsúlyozzuk, hogy a vízben nem lehet elkezdeni a mellkasi nyomásokat, mert azok hatástalanok lesznek.
Egy tanulmány szerint, a vízből mentettek életmentése a CPR során gyakori a regurgitáció. Új szabály, hogy nem távolítjuk el a vizet a légutakból, mert a hasi nyomás után gyomortartalmat aspirálhat az áldozat. Amennyiben ételmaradék megjelenik a szájban, az áldozatot fejét oldalra fektetjük és eltávolítjuk az idegen anyagot.
 
Az életmentést sokáig kell végezni, mert az irodalomban leírtak olyan sikeresen újraélesztett esetet, amikor az áldozat több mint 30 percet töltött a víz alatt.
Lényegében nincs különbség a sós és édesvízben megfulladtak esetében, a halál oka mindkét esetben az oxigénhiány.
A vízből kimentett áldozat esetében nagy az Akut Respiratory Distress Syndróma és a tüdőgyulladás valószínűsége, ilyenkor mindenképpen sürgős szakintézeti ellátás szükséges, ahová mentővel szállíttatjuk a beteget.
Tudnunk kell, hogy a vízen történt balesetkor a mentő lassabban fog kiérni, mintha a egy város főutcájában vagy terén kerülünk volna bajba. A mentő személyzet helyszint is nehezebben találja meg, ezért pontosan adjuk meg a folyam kilométert, vagy a GPS koordinátákat.
 
A mentő-gépkocsik többsége nem terepjáró, nincs összkerékhajtása és a vízparti helyszínt a földutakon és gátakon így csak lassabban közelítheti meg.
Abban a tragikus helyzetben, amikor nincs esély az áldozat megtalálására, mert pl. nagy a sodor, vagy az elmerülés óta sok idő telt el, a vízi rendőrséget értesíteni kell, akik megkezdik, megszervezik a kutatást.
 
A rendőrséget kell akkor is értesíteni, ha a sérült meghalt. A halál jelei: nincsen légzés-keringés, a pupillák tágak és fényre nem reagálnak, vagy az élettel összeegyeztethetetlen sérülés látható, hullafoltok és hullamerevség jelentkeznek.
 
3.2. Azonnali elsősegély
 
Azonnali elsősegélyt kell nyújtani:
  • a szívverés és légzés leállása (klinikai halál) esetén;
  • a súlyos vérzés csillapítására;
  • fuldoklás és megfulladás esetén.
 

4. A hajón alkalmazott elsősegélynyújtás általános irányelvei

 
  • Azonnal, a sérülés helyszínén a sérült állapotának gyors, sürgősségi felmérését, becslését meg kell tenni!
  • Ha az eszméletén van a páciens, meg kell nyugtatni, meg kell neki mondani, hogy minden lehetséges segítséget meg fog kapni. A mentő személynek ki kell kérdeznie, vannak-e fájdalmas területei, és melyek azok.
  • Meg kel figyelni a sérült általános állapotát, beleértve bármilyen jelet és tünetet, amely különleges sérülésre vagy betegségre utalhat.
  • A sérültet fekvő helyzetben helyes tartani, és csak akkor szabad mozgatni, ha abszolút szükséges. Az eszméletén levő betegtől kérdezze meg, hogy melyik helyzetben érzi a legjobban magát, és abban a helyzetben kell tartani, amely a legkényelmesebb számára, a legjobban kíméli a sérüléseit. Ez rendszerint a fekvő helyzet, amely növeli a vér áramlását a fejbe.
  • Azonnal intézkedni kell a mentők értesítéséről, leírva hogy hol, mi történt és hány sérült van.
  • Meg kell figyelni a sérült légzésének típusát. Ha nem lélegzik, szájból szájba vagy szájból orrba mesterségesen kell lélegeztetni.
  • A súlyos vérzést haladéktalanul csillapítani kell.
  • A beteget meg kell kímélni a hőhatásoktól. Figyelembe kell venni, hogy a trópusokon a nyílt, szabad ég alatt lévő acél vagy műanyag fedélzet, amin a páciens fekszik, tűzforró tud lenni.
  • A pácienst más esetben (hidegben) be kell takarni azért, hogy ne hűljön ki.
  • A sebeket és a legtöbb égést sterilen le kell fedni azért, hogy a fertőzést elkerüljük.
  • A páciensnek TILOS az alkohol bármilyen formáját adni!
  • Azonnal intézkedni kell a mentők értesítéséről, leírva hogy hol, mi történt és hány sérült van.
     
 
 
Fontos szabály az, hogy a laikus elsősegélynyújtó csak olyan beavatkozást végezzen, amire kiképzést kapott, azaz olyant ne tegyen, aminek végrehajtásához képzett orvosra van szükség (pl. fuldoklásnál gégemetszés), mert ezzel súlyosabb következményeket okozhat.
 
4.1. Az eszmélet elvesztése
 
Az eszméletvesztés lényege, hogy miközben a sérült elveszíti a kontaktusát a külvilággal, van légzése és keringése.
Az eszméletvesztésnek sok oka lehet, mindazonáltal az ok meghatározása nem az Ön feladata.
Azonnali teendő, ha Ön a földön fekvő és eszméletlen  embert lát:
Meg kell győződni arról, hogy nem áll fenn olyan külső körülmény (áramütés, füst, égés-robbanás, mérgezés veszély, ami Önre is súlyos veszélyt jelenhet, majd ezeket a veszélyforrásokat el kell távolítani.
Az eszméletlen beteggel először hangos szóval meg kell próbálni kapcsolatba kerülni!
A sérültre rákiáltok:
Jó napot kívánok! …………..a nevem, megengedi, hogy segítsek!? Mi történt?! HALL ENGEM!?majd megérintem az orrát, megérintem a füleit, és ha semmilyen reakciót nem látok, gyengéden megfogom a vállait, és ismét rászólok: Ébresztő!!
 
4.2. Vitális funkció
 
Ha a sérült a kérdéseinkre nem válaszol és megállapítottuk, hogy a sérült eszméletlen, ellenőrizzük a légzését: hallgassuk meg és figyeljük meg, hogy lélegzik-e!
 
4.3. A légzés ellenőrzése
 
Helyezzük fülünket a páciens orrától és szájától 2-3 cm-nyire azért, hogy a kilélegzett levegőt megérezzük az arcunkon, és a kilélegzett levegő mozgását hallhassuk.
Tegyük kezünket a mellkasra: figyeljük meg és érzékeljük, hogy a mellkas és a has emelkedik és süllyed, továbbá szemünkkel figyeljük a mellkas emelkedését és süllyedését.
Tehát: hallgatom, tapintom és nézem a légzést! Három érzékszervvel vizsgálva a legnagyobb szélben és gépházban is biztonsággal megállapítható, hogy a fedélzeten fekvő társunknak van-e légzése.
Fontos, hogy a percenként néhány horkanás nem légzés! A légzés, mint vitális funkció meglétéhez a mellkasnak-hasnak percenként kb. 16-szor emelkednie-süllyednie kell.
 
Miután a földön fekvő embert hangosan megszólítottam és kíméletesen megráztam, de az erőteljes ingerekre választ nem kaptam, a legelső teendő: légzés, mint vitális funkció ellenőrzése minimálisan 10 másodpercig. A légzés akkor tekinthető normálisnak, ha tíz másodperc alatt legalább kétszer (könnyedén) emelkedik és süllyed a mellkas.
A légzés, mint vitális funkció meglétéhez a mellkasnak és a hasnak percenként kb. 16 x emelkednie-süllyednie kell.
 
Az eszmélet elvesztése után az életet súlyosan veszélyeztetheti:
  • a légzést akadályozó, hátraeső nyelv;
  • a hányás, mely belégzéssel fulladást okozhat.
Ezért az eszméletlen, de légző sérültet stabil oldalfekvő helyzetbe kell hozni!
Ha tehát a beteg lélegzik, de eszméletlen, helyezzük a sérültet stabil oldalfekvésbe.
 
Stabil oldalfekvés módja, hogy két ujjunkat tegyük az érintett személy álla alá, a másik kezünket pedig a homlokára helyezzük és a fejét döntsük hátra.
A sérült végtagjait egyenesítsük ki, s a hozzánk közelebb lévő lábát emeljük fel és csúsztassuk a sérült kiegyenesített, azonos oldali karját, tenyérrel fölfelé a teste alá.
A tőlünk távolabb lévő karját a sérültnek tegyük keresztbe a mellkasán, úgy hogy a saját arcát tartsa e kezével. A beteg távolabbi lábát fogjuk meg közvetlenül a térd fölött és ekkor fordítsuk őt oldalra, miközben a térdünkkel akadályozzuk meg, hogy a földre átforduljon.
Engedjük óvatosan a sérültet a mellkasára, s a sérült arca a már odahelyezett kézhátra kerüljön. A hozzánk közelebb eső lábat térdben hajtsuk be, úgy hogy a hozzánk közelebb lévő csípőfél magasabban maradjon. Ellenőrizzük szabadok-e a légutak. Vigyázzunk arra, hogy a tőlünk távolabbi kar ne szoruljon be a test alá, hanem szabadon, tenyérrel felfelé feküdjön a sérült háta mögött.
 
Fordítsuk a sérült arcát lefelé. Párnát ne tegyünk a fej alá!
 
4.4. A klinikai halál állapota
 
Ha a sérült nem lélegzik és szíve is megállt – a személy a klinikai halál állapotában van!
E kritikus helyzetben az elsősegélynyújtónak azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést, mert ha a légzés és keringés visszaállítása nélkül az agy oxigén nélkül marad, akkor a személy 4 – 5 percen belül meg fog halni, ezért
  • a sérültet fektesse kemény felületre és tegye átjárhatóvá a légutakat;
  • azonnal kezdje el a szívmasszázst;
  • majd lélegeztesse mesterségesen!
Ha van olyan társa a hajón, akivel együtt végezték el tanfolyamot, kiáltson segítségért: “Megkezdtem az újraélesztést, Te hívjad a mentőket.”
(Amennyiben társai csupán közúti elsősegélyképzésben részesültek, a szükséges segítséget egyedül Önnek kell adnia.)
A módszer: először a szív összenyomása és a keringés beindítása következik, majd a tüdőt fogjuk feltölteni levegővel, majd ismét szív-kompresszió és így tovább.
Mindenki számára az optimális, ha kettő, vagy több jól képzett és együttműködő személy tudja – egymást váltva – a segítséget nyújtani.
A hirtelen szívhalál hazánkban az egyik leggyakoribb, a fiatalabb, aktív korosztályt is érintő halálok. A keringésmegállás folyamata az idejében, korán megkezdett újraélesztéssel visszafordítható. A kórházon kívül bekövetkező hirtelen szívhalál esetén az életmentés lehetősége annak a kezében van, aki jelen van és tud segíteni.
Ne feledjük, hogy felelősek vagyunk önmagunkért és társainkért, így csökkentve a hirtelen szívhalál bekövetkezésének gyakoriságát. Ezért is fontos az, hogy aki jelen van, az tudjon segíteni!”.
 

5. Az újraélesztés ABC-je

 
Az újraélesztés olyan sürgősségi életmentő eljárás, amely során a szív-érrendszer működéséi hibáját úgy javítjuk ki, hogy a klinikai halál állapotában levő társunkat még életben tartjuk!
Az oxigén, amely a légkörben kb. 21 térfogatszázalékban (tf%) van jelen, lényeges a sejtek életben tartásához. Testünk sejtjei a légkörből kapnak megfelelő mennyiségű oxigént: lélegzéssel az oxigén a légutakon keresztül a tüdő léghólyagjaiba jut majd a szív az oxigénben dús vért keringeti. Az agy, a tudatos élet legfőbb szerve azonban elhalni kezd, ha csupán három-négy perc időtartamig nem kap elegendő oxigént. A légzés vagy a keringés megállása esetén tehát az agy speciális sejtjei hamarosan elhalhatnak.
 
Az alapvető életmentés az úgynevezett ABC lépésekből áll . A betű-szavak rövidítései:
  • A betű Átjárható légutakat (Airway) jelent;
  • B betű Belégzés ellenőrzését (Breathing) jelenti;
  • C betű a Cirkuláció, a vérkeringés (Circulation vagy Compression of Heart) beindítását jelenti.
Az ABC memorizálása azért fontos, mert – vészhelyzetben, sürgős szükség esetén is – tudnunk kell, hogy a klinikai halál állapotában levő sérült életének megmentése nem a Kompresszióval vagy Befújással, hanem az Átjárható légutak biztosításával kezdődik!
(Az életmentéshez nincs szükség segédeszközökre vagy felszerelésekre, és a megfelelő lépések alkalmazásával életben tudjuk tartani a beteget mindaddig, amíg elszállítják és megkaphatja a magasabb szintű életmentést.)
 
Nem légző emberen az alapvető életmentést azonnal el kell kezdeni! Életbevágóan fontos tehát, hogy meg  tudjuk állapítani a légzést hiányát.
Ideálisan csak másodpercek teljenek el az alapvető életmentés szükségességének felismerése és a végrehajtás megkezdése között.
Ha a légzés nem kielégítő vagy hiányzik: szabaddá kell tenni a légutakat és szívmasszázst kell alkalmazni.
 
5.1. Szívmasszázs
 
Szívmasszázzsala keringést mesterségesen kell fenntartani, majd kombinálni kell a mesterséges lélegeztetéssel.
Ha a szív megáll, azonnal megszűnik az agy oxigénnel való ellátása. Agykárosodás valószínűsíthető, ha az agy oxigénhiányos állapotba kerül (5-6 percet meghaladó oxigénhiány esetében nagyon valószínű az agy károsodása). Ezért világos, miért olyan fontos a gyorsaság az életmentés szükségességének meghatározása és az életmentés megkezdése során.
Ha egyszer megkezdtük az alapvető életmentést, 5 másodpercnél hosszabb időtartamra ne szakítsuk meg semmilyen okból kifolyólag sem, csak abban az esetben, ha szükséges a páciens mozgatása; de még ebben az esetben is egyszerre csak maximum 15 másodpercre.
 
5.2. „A” – Átjárható légutak (Airways)
 
A mesterséges lélegeztetés során a legfontosabb lépés a szabad légutak biztosítása!
Spontán légzés is bekövetkezhet, ha ezt az egyszerű lépést megtesszük. Kemény felületre, arccal felfelé helyezze el a pácienst.
 
Egyik kezünket tegyük a páciens állára, a másik kezünket pedig a homlokára. A páciens állát emeljük meg az egyik kezünkkel, a homlokát nyomjuk lefelé a másik kezünkkel azért, hogy a fej hátrabillenjen.
Ha a légutak szabaddá váltak, lehetséges, hogy a páciens ismét el kezd lélegezni, Annak megállapítása, vajon visszatért-e a légzés, az újraélesztést végző személy helyezze a fülét 2-3 cm-rel a páciens füle és szája fölé. Ha a mentő érzi és hallja a levegő áramlását és kezével tapintja a páciens mellkasának és hasának mozgását, a lélegzés visszatért.
Fontos a levegő áramlásának érzése és a hallása valamint a mellkas emelkedésének figyelése és tapintása!
 
5.3. „C” – Cirkuláció beindítása (Heart Compression)
 
Az olyan, nem lélegző személy esetében, akinek a szívverése megállt, szívmasszázst (külső szívmasszázst) kell a mesterséges lélegeztetéssel együtt alkalmazni. A mesterséges lélegeztetés során oxigént tartalmazó levegő juttatunk a páciens tüdejébe. Onnan a mesterségesen keringetett véráram viszi az oxigént az agyba és az egyéb szervekhez. A hatékony szívmasszázs tehát mesterségesen helyre fogja állítani a vérkeringést.
 
5.3.1. A szívmasszázs technikája
 
A hatékony szívmasszázs megfelelő erősségű nyomást kíván, a felnőtt páciens szegycsontjának középső részét 4 – 5 cm-nyire kell befelé megnyomni.
A mellkas kompresszióját hatékonyan abban az esetben tudjuk elvégezni, ha a pácienst kemény felületre fektetjük. Ha ágyban fekszik a beteg, a háta alá deszkát kell elhelyezni. Mindamellett nem szabad a mellkas kompresszióját – keményebb támaszték keresése miatt – későbbre halasztani.
 
A mentő személy térdeljen közel a beteg oldalához és az egyik kezének tenyérpárnáját helyezze a szegycsont közepére. Az ujjainkat megemeljük, és ne tegyük ujjainkat a páciens bordáira a kompresszió / szívmasszázs alatt, mert annak következményeképpen bordarepedés is bekövetkezhet.
  • A mentő személy a másik kézének tenyérvégét helyezze az első mellkasra helyezett kézfejére, (a kezeket össze lehet kulcsolni).
  • Helyezkedjen el úgy, hogy vállai szinte pontosan a páciens mellkasa fölött legyenek.
  • Karjainkat tartsuk nyújtva és fejtsünk ki elegendő nyomást szinte teljesen függőlegesen lefelé úgy, hogy a szegycsontot kb. 4 – 5 cm-rel nyomjuk le.
  • A kompressziónak szabályosnak, egyenletesnek, folyamatosnak kell lennie, a kompresszió és az elernyedés tartson egyenlő hosszú időtartamig.
  • Helyes, ha a mellkas kompressziók alatt számolunk: egy kettő, három … huszonkilenc,  harminc.
  • Semmilyen körülmények között se legyen 5 mp-nél hosszabb időtartamú a szívmasszázs szüneteltetése!
 
Helyes, előnyben részesítendő a két életmentő egyidejű munkája, mert a mesterséges keringést kombinálni kell a mesterséges lélegeztetéssel A leghatékonyabb a mesterséges lélegeztetés és a szívmasszázs abban az esetben, ha HARMINCszívmasszázs után gyorsan két tüdő-lélegeztetést alkalmazunk (30:2 arány). A kompresszió száma legyen percenként 100, ha egyidőben két életmentő dolgozik. Miközben az egyik életmentő végzi a szívmasszázst,  a másik életmentő vele szemben a páciens fejét hátrabillentve tartja és a 30 szívmasszázs után kétszer mesterségesen lélegeztet.
 
Fontos, hogy a lélegeztetési szünet rövid legyen, mert a szívmasszázs minden egyes megszakítása alatt a vérnyomás leesik!
Ha nincs kiképzett társunk, se adjuk fel!
Egyedül is képesek leszünk 30:2 arányban elvégezni a  mesterséges circulációt és a mesterséges lélegeztetést.  Minden 30 mellkas kompresszió után következzen két gyors tüdőbe lélegeztetés. Világos, hogy az egyedüli életmentőnek – a tüdőbe lélegeztetés időtartamára – meg kell szakítania a mellkas kompressziót. Ezért, hogy ténylegesen elérje a percenkénti átlag 70 kompresszió számot, gyorsan, percenként 100 mellkas – kompressziós sebességgel kell a mellkas kompressziót végrehajtania.
 
5.4. „B” – Befújás (Breathing)
 
Ha a páciens nem lélegzik, meg kell kezdeni a mesterséges lélegeztetést szájból-szájba vagy szájból-orrba módszerrel.
A használt módszertől függetlenül fontos a szabad légutak megtartása.
 
5.4.1. Szájból orrba lélegeztetés
 
A szájból orrba lélegeztetés korszerű és könnyen megtanulható technika. Akkor helyes alkalmazni, ha lehetetlen a páciens száját kinyitni, ha a száj súlyosan megsérült, és vagy az ajkak körül lehetetlen megvalósítani a levegőt át nem engedő tömítettséget.
A Magyar Resuscitációs Társaság ezt a befújási technikát ajánlja, hangsúlyozva, hogy Magyarországon korábban ez terjedt el és nincs bizonyíték arra, hogy a szájból-szájba technika hatásosabb volna.
  • A mentő személy egyik kezével tartsa a páciens fejét hátrabillentve. A másik kezével szorítsa össze a beteg állkapcsát, hogy az ajkak összezáródjanak.
  • A mentő személy vegyen levegőt, az ajkaival zárja körbe a páciens orrát és addig fújja az orrlukakba befelé egyenletesen és erőteljesen a levegőt, amíg a páciens mellkasa el nem kezd emelkedni. A passzív kilégzés közben figyeljük a mellkas süllyedését.
  • A mentő személy ezután ismét fújjon be, és hagyja, hogy a páciens passzívan kilélegezzen.
A mesterséges lélegeztetést mindaddig folytatni kell, amíg életjelenségek és szűk pupillák tapasztalhatók!
(Magyar hajón előfordult már fél órán át tartó mesterséges lélegeztetés is)
 
5.4.2. Szájból szájba lélegeztetés
 
 
  • A páciens fejét tartsa maximálisan hátrahajtott helyzetben úgy, hogy a mentő személy egyik keze a páciens nyaka alatt van.
  • A mentő személy másik kézfejének tenyér végét helyezze a páciens homlokára. A mentő személy hüvelyk és mutató ujjaival szorítsa össze a páciens orrlyukait, így akadályozva meg a levegő megszökését.
  • A mentő személy vegyen mély levegőt, majd formáljon erősen szigetelő közeget a szája és a páciens szája között.
  • A mentő személy fújjon be egy levegőt. Miközben fújja a levegőt a páciens tüdejébe, figyelje meg a páciens mellkasát. Ha a lélegeztetés megfelelő, a mellkas emelkedni fog.
 
  • Befújás után a mentő személy emelje fel a fejét és hagyja, hogy a páciens passzívan kilélegezzen, figyelje, hogy a páciens tüdejéből a levegő távozik.
  • Ha a mentő személy a megfelelő helyzetet vette föl, a páciens kilélegzett levegőjét a saját arcán fogja érezni.
 
 
A helyes belélegeztetés titka és lényege, hogy a mentő személy a saját szájával jó (légmentes) záródást hozzon létre a páciens szája körül és érzéssel fújjon bele a páciens szájába.
 
A mentő személy ezután vegyen újra mély levegőt, alakítson ki jó záródást a páciens szája körül a saját szájával, és ismét fújjon a páciens szájába. Ismételje meg ezt az eljárást kétszer.
 
5.5. A szívmasszázs hatékonyságának ellenőrzése
 
A szívmasszázs hatékonyságának jelei:
  • spontán levegővétel;
  • spontán mozgás, beszéd;
  • a sápadt bőr visszanyeri színét.
Kétségek, kérdések a cardio-respiratorikus életmentéssel kapcsolatban!
Nem kell attól félni, hogy a bordák eltörnek, amikor a mellkast benyomom?
Válasz: a helyes technikával végzett szívmasszás során a bordák nem fognak eltörni.
Laikus elsősegélynyújtónak kell-e gondolnia a (nyaki) gerinc sérülésére?
Válasz: Nem, mert ennek előfordulási valószínűsége a keringés – és légzésleállás során csekély.
Ha képtelen leszek a beteget lélegeztetni, mit kell tennem?
Válasz: legalább a mellkas – kompressziót kell végzni100/perces ütemben, mert rövid időre ez is hatásos.
 
5.5.1. A pupillák és a pulzus
 
Ellenőrizzük a pupillák reakcióját. A korábban tág pupillák összehúzódása azt jelzi, hogy az agy már elegendő oxigént és vért kap.
Ha a pupillák szélesre tágulva maradnak, és fényre érzéketlenek, valószínűleg hamar be fog következni vagy már be is következett az agykárosodás.
 
5.5.2. A szívmasszázs és mesterséges lélegeztetés folyamatának összefoglalása
 
Ne késlekedjünk! A pácienst kemény felületen fektessük a hátára!
„A” – Átjárható légutak (Airways) –  ha a páciens eszméletlen, nyissuk ki a légutakat és bizonyosodjunk meg arról, hogy szabadok is maradnak. Két kézzel billentse hátra a fejet, miközben a kezeit kissé szorítsa össze.
„C” – Cirkuláció beindítása (Compression of Heart)
Ha nincs légzés, kezdjük meg a szívmasszázst. A két mentő egymással szemben helyezkedik el.
  • jelöljük ki a nyomáspontot a mellkas középső része fölött;
  • 100 nyomás / perc sebességgel nyomjuk le 4-5 cm-nyire a szegycsontot;
  • 30 kompresszió és 2 gyors befújás;
  • a szem pupilláit a szívmasszázs alatt ellenőrizni kell, ha a pupillák összeszűkülnek, azt jelenti, hogy az életmentés jó minőségű és agy oxigént kap.
B” – Befújás (Breathing)
Ha a páciens nem  lélegzik, kezdjük el a mesterséges  szájból orrba lélegeztetést. 
  • következzen 2 gyors befújás;
  • A mellkasnak emelkednie kell, majd süllyednie. Ha a mellkas nem mozog, ellenőrizzük, hogy az áldozat feje megfelelőképpen hátra van-e billentve, lehet-e még hátrább billenteni. Ha igen, billentsük a páciens fejét még hátrább.
  • Ha szükséges, ujjainkkal tisztítsuk meg a légutakat.
 

6. Vérzés

 
6.1. Vérzés típusai és egyszerű ellátásuk
 
A vérzéseket típusuk szerint három csoportra osztjuk:
  • hajszáleres (kapilláris),
  • visszeres (vénás) és
  • ütőeres (artériás).
 
6.1.1. Hajszáleres vérzés
 
Hajszáleres vérzésnek azokat a vérzéseket nevezzük, amelyeknél csak a bőr alatti hajszálerek sérülnek meg. Az ilyen típusú vérzések nem okoznak komoly gondot és nem kell nagy fertőzésveszélytől tartani.
 
Hajszáleres vérzések ellátása: fertőtlenítés és egy steril fedőkötés.
 
6.1.2. Visszeres vérzés
 
Visszeres vérzésnek azokat a vérzéseket nevezzük, ahol a bőr alatti vagy mélyebben elhelyezkedő vivőerek megsérülnek. Ilyenkor vörös színű egyenletes folyású vérzést észlelhetünk.
A vénás vérzések ellátása: Fertőtlenítés és nyomókötést helyezünk rá. (Nyomókötés: steril gézlap, mullpólya melyet szoros körkörös pólyamenetekkel a sebhez szorítunk és ez által csökkentjük a vérzés intenzitását.) Ha a kötésünk átvérzik, ne vegyük le a kötést, hanem tekerjünk rá még egy sor pólyamenetet és ez által ismét csökkentsük a vérzést.
 
6.1.3. Ütőeres (artériás) vérzés
 
Ütőeres vérzésnek azokat a vérzéseket nevezzük, amikor megsérül egy csont mellett húzódó artéria. Ilyenkor élénkvörös, a szív ritmusával megegyező ütemben távozó vérzést láthatunk. Ez a típusú vérzés igen veszélyes, mert ilyenkor néhány perc alatt kipumpálja a szív a vér jelentős részét, ezért gyorsan kell cselekedni.
Ütőeres vérzések ellátása: Laikus nem fertőtlenít, mivel gyorsan kell cselekedni és nincs rá idő. Lefektetjük a beteget, elszorítjuk az artériás nyomáspontot, sérült végtagot a szív fölé emeljük, és artériás nyomókötést teszünk rá. Az artériás és vénás nyomókötés között a különbség csupán annyi, hogy az artériásan vérző sebbe minél több steril gézlapot nyomunk bele.
Ha egyszerre találkozunk artériás és vénás vérzéssel, akkor a sebet mindenképpen artériásként látjuk el ugyanis ez a súlyosabb. Ez az eset könnyen előfordulhat ugyanis a véna és az artéria közel helyezkednek el egymáshoz. Ilyenkor nehezebb is megítélni a vérzés típusát ugyanis ilyenkor a vér színe is keveredik. Bármilyen vérzéskor a sikeres elsősegélynyújtást a vérzés megszűnése jelzi.
 
6.2. Vérzés-csillapítása
 
A vérzés csillapítható:
  • közvetlen nyomással,
  • emeléssel és
  • a nyomáspontokra gyakorolt nyomással.
Érleszorítást csak akkor szabad alkalmazni, ha minden egyéb módszer ellenére is rendkívül erős a vérzés.
 
6.2.1. Közvetlen nyomás
 
A súlyos artériás vérzés csillapításának legegyszerűbb és előnyben részesített módszere a vérzés helyének nyomása tenyérrel, majd a seb fölé helyezett nyomókötéssel. Ideálisan steril nyomókötést kellene alkalmazni; vagy a rendelkezésre álló legtisztább ruhával kell bekötni a sebet. Kötés vagy ruhadarab hiányában puszta kézzel kell nyomni a sebet mindaddig, amíg a kötszer meg nem érkezik.
 
Ha a kötés átitatódik vérrel, újabb kötést az első kötés fölé kell rakni és erősebben kell kézzel nyomni a sebet. Az eredeti kötést nem kell eltávolítani.
 
6.2.2. Emelés
 
Ha valamelyik végtag sebe vérzik súlyosan, a sebesült végtagot fel kell emelni.  A végtag vagy a fej emelése ugyanis csökkenti az érintett testrészben a  vér nyomását és a vér áramlása is csökken. Tehát miután a seb fölött a nyomókötést elhelyeztük, a sérültet leültetjük és felemeljük a karját. Az alsó végtag artériás vérzése esetén lefektetjük és felemeljük a lábát.
 
6.2.3. Nyomás a nyomás-pontokon
 
Ha a közvetlen nyomás és az emelés sem csökkenti a súlyos vérzést, a test megfelelő artériáját kell megnyomni.  Mivel ezzel a technikával csökkentjük a vér áramlását a nyomáspont és a sebesülés között, csak akkor szabad alkalmazni, ha feltétlenül szükséges, és csak addig, amíg a súlyos vérzést nem csillapítottuk.
Sok olyan hely van a testen ahol ujjainkkal szabályozni tudjuk a vérzést  Mindamellett a leghatékonyabb a vérzéscsillapítás a felső karban található karverőér és az ágyékban található combverőér megnyomásakor.
 

7. Fuldoklás

 
Fuldoklás esetén az áldozat torkában elakad a falat, s nem tud lélegezni, beszélni. Köhög, a feje vörös, majd lila lesz és elveszíti az eszméletét.
Teendő:
  1. A levegő után kapkodó, előregörnyedő társunk hátára ütünk, a lapockák közé, hogy a provokált köhögéssel távolítsuk el az akadályt. Maximum négy – ötször ütünk!
  2. Ha nem járunk sikerrel, a HEIMLICH manővert alkalmazzuk .
 
7.1. A Heimlich manőver
 
A Heimlich manőver lényege, hogy a fulladozó, levegőt nem kapó ember mögé állunk, a hónalj alatt előrenyújtott kezeinket a hason összefogjuk, majd hirtelen erősen magunk felé (befelé) és felfelé rántjuk: a sérült tüdejéből nagy nyomással kiáramló levegő eltávolítja, magával viszi az útjában levő légúti akadályt.
Ha az első kísérlet a fuldoklás megszűntetésére sikertelennek bizonyul, akkor első lépésben ismét alkalmazni kell a lapockák közötti terület ütését, majd a Heimlich-manőver módosított változatát lehet alkalmazni, azaz a hátán fekvő áldozat fölé térdelve az ökölbe szorított kezet a köldök fölé helyezve, és egy gyors mozdulattal ki kell szorítani a tüdőből a levegőt.
Ha a fuldokló elveszíti eszméletét, akkor az újraélesztés folyamatát kell megkezdeni.
 

8. Törések, fejsérülések

 
Törésnek (fractura) nevezzük a csontszövet folytonosságának megszakadását, amikor a szilárd szövetben törési rés keletkezik. Ez történhet direkt erőbehatásra vagy spontán, valamely társbetegség következményeképp.
A csonttöréseknek két alaptípusát, nyílt és a zárt törést különböztetjük meg.
Ha a csontvégek úgy mozdulnak el, hogy a törött csont vége átszúrja a bőrt, akkor nyílt, egyébként zárt törésről van szó.
A törés más felosztás szerint lehet:
  • az egyszerű törés,
  • a szilánkos törés és
  • zöldgally törés.
A törés egyszerű (vonalas jellegű), ha vékony törésvonal húzódik át a csonton. Lehet egyszeres vagy többszörös, annak megfelelően, hogy például a hosszú csöves csont két vagy több, egymástól távol eső területen sérül-e.
Szilánkos (darabos) a törés, ha egy adott területen a csont több apró darabkára törik.
 
Speciális esete a csonttöréseknek az úgynevezett zöldgally-törés. Ez a gyermekkorban előforduló törésfajta attól különleges, hogy a csont eltörik ugyan, de a rugalmas, erős csonthártya nem szakad el. Ez összetartja az eltört csontot. (Egy fiatal, rugalmas faágat sem lehet könnyedén kettétörni.)
 
A törések esetén rendkívül óvatosan kell eljárnunk! Ne mozgassuk a sérültet, gondoskodjunk a sérült végtag rögzítéséről és a traumatológiai osztályra szállításról. Nyugtassuk meg a sérültet, hogy nemsokára megfelelő ellátást fog kapni.
Nem szabad megkísérelni a nyílt törés helyretételét, mert esetleg súlyos vérzést, vagy idegsérülést okozhatunk.
A fej és koponya sérülései a fedélzeten nem ritkák: a vizes fedélzeten és a lépcsőn könnyen megcsúszhatunk és beüthetjük a fejünket. A koponya sérülése, esetleges törése után a sérülések után kutatva tapintsuk át a fejet.
Folyamatosan ellenőrizzük a sérült légzését és pulzusát. Eszméletvesztés, hányás esetén haladéktalanul kérjünk orvosi segítséget. Gondoljunk a bölcs mondásra, mely szerint Periculum in mora, (Veszélyes a halogatás) mert az agynyomás fokozódása halálos szövődmény.
Figyeljük a sérült pupilláit, mert ha a két szembogár eltérő nagyságú lesz, az a koponyán belüli nyomás emelkedését jelezheti.
 

9. Égések

 
Az égés az emberi test láng, forró anyagok, bizonyos vegyszerek, sugárzás vagy elektromosság okozta sérülése. A láng, a forró víz, a gőz, a maró vegyszerek és az áram főbb hatásai közvetlenül a sérülés után jelentkeznek. A nap, illetve az ultraibolya sugárzás által okozott égési sérülés teljes képe csak néhány órás késéssel bontakozik ki, az ionizáló sugárzás okozta égés pedig 10-30 nap alatt alakul ki teljesen. Az égés súlyossága elsősorban a szövetkárosodás mélységétől és az érintett testfelület nagyságától függ.
A bőr vázlatos felépítése
 
9.1. Kémiai égés
 
kémiai égés során általában olyan erősen maró hatású anyagokkal érintkezik a bőr, mint például különböző savak vagy lúgok. A kémiai égés során ezeknek a nagy reakcióképességű anyagoknak a kémiai energiája alakul át hőenergiává. A savakról (pl. sósav, kénsav) jobban ismert, hogy veszélyesek, azonban legalább ilyen komolysérüléseket okozhatnak a lágyszöveteket elfolyósító, elüszkösítő lúgok is.
A hajón található egyes tisztítószerek, lefolyótisztítók, vízkőoldók közül nem egy erősen maró hatású, ezért fontos, hogy kellő körültekintéssel használjuk ezeket: viseljünk gumikesztyűt, és ha lehet, védőszemüveget is ha mégis baleset ér minket, és a szer ráfröccsen a bőrünkre, az első és legfontosabb teendő, hogy a lehető legrövidebb időn belül távolítsuk el onnan, ugyanis amíg a vegyszer a bőrünkkel érintkezik, addig folyamatosan pusztítja a szöveteket.

 

9.2. Elektromos égés
 
Elektromos égés akkor következik be, ha a testen nagy erősségű áram halad át. Mivel a test nem tökéletes vezető, hanem rendelkezik bizonyos elektromos ellenállással, ezrét miközben az elektromos áram áthalad rajta, energiáját hő formájában leadja. Ez szélsőséges esetekben – pl. villámcsapás – akár az 5000°C-ot is elérheti.
Az áramütés természetesen a hőhatáson túl is veszélyes, a szíven áthaladva már viszonylag csekély áram is halált okozhat, ez azonban nem mindenesetben történik meg; előfordulhat, hogy az áram be- és kilépési pontja között nem esik útba a szív. Az elektromos energia hőenergiává alakulása során okozott pusztítás jellemzően azokat a területeket érinti, melyeken az áram áthalad. Ezek mindenekelőtt a be- és kilépési pontok, az erek és idegek, melyek mentén az elektromosság a testben terjed, roncsolhatja azonban a környező csontokat és izmokat is.
 
9.3. Termikus égés
 
Az égési sérülések közül a leggyakoribb a közvetlen hőhatás okozta sérülés. Szinte nincs is olyan ember, aki ne égette volna meg magát. Legtöbbször gyermekkorunkban átesünk ezen a traumán, és egy életre megtanuljuk, hogy a forró dolgokkal vigyáznunk kell. A meleg azonban hozzátartozik életünkhöz, ezért a modern háztartásokban is számos olyan használati tárgy van, amely komoly égési sérüléseket okozhat.
A közvetlen hőhatás okozta sérülések forrása legegyszerűbb esetben maga a tűz, vagyis a lángok lehetnek. A tűz okozta sebek mellett komoly károkat okozhatnak forró folyadékok vagy a gőz (pl. teavíz, forró ételek), felfűtött tárgyak (pl. vasaló, fűtőtest), és ide tartoznak a napsugárzás okozta sérülések is.
 
9.4. Az égési sérülések osztályozása
 
Az égési sérüléseket súlyosságuk szerint több fokozatú skála szerint osztályozzuk:
  • Első fokú sérülés a legenyhébb eset, amikor csak a bőr legfelső (külső) rétege károsodik. Tünete fájdalom, a duzzadt és piros bőr (bőrpír). A fájdalmas rész heg nélkül, néhány nap alatt begyógyul.
  • Másodfokú égési sérülésről beszélünkha a bőr piros, duzzadt és a bőrön hólyagok jelennek. A szakemberek különbséget tesznek ún. felületi és mély formák között, illetve a szerint is osztályozzák a sérüléseket, hogy milyen a sebek vérellátása és gyógyulási hajlama.
A II/a típus előfordulásakor a bőr legfelső és az irha felső rétege károsodik, hólyag alakul ki, a sebalap jó vérellátású, piros, vérzésre hajlamos, nyomásra elfehéredik és fájdalmas. A seb általában két hét alatt, heg nélkül begyógyul.
II/b típusú sérülésnél az irha mélyebb rétegei is károsodnak, a sebalap a hajszálerek károsodása miatt rossz vérellátású, fehéres színű. Ezek a sebek az előzőeknél kevesebb fájdalommal is járhatnak a receptorok részleges pusztulása miatt, a gyógyulás során hegek kialakulása is várható.
 
  • A harmadfokú égés, ha a bőr mindhárom rétege érintett és károsodott. A seb színe fehér, barna vagy fekete is lehet, hólyagok nem alakulnak ki. Előfordul, hogy az égés fájdalommentes, mivel az idegek is károsodhatnak, azaz az ingert nem továbbítják. Hegek kialakulásával gyógyul.
  • A negyedfokú égési sérülés már az elszenesedés stádiuma. A legsúlyosabb esetekben még a bőr alatti szövetek, az izmok és a csontok is végérvényesen elpusztulnak, fájdalomérzet szintén nincs. A sérült végtag gyakran elszenesedik. Ekkora pusztítást okozhat például az olvadt fémekkel való érintkezés is.
Annak illusztrálására, hogy vajon milyen mértékű hőhatások okozhatják a különböző fokú sérüléseket, álljon itt néhány jellemző adat. Felnőtt ember esetében az 50 fokos víz 2 perc, az 55 fokos 20 másodperc, míg a 60 fokos már 5 másodperc alatt harmadfokú égési sérülést okoz. Egészséges felnőtt ember esetében életveszélyesnek akkor mondható egy sérülés, ha az égés a bőrfelület mintegy 15%-át érinti. Hogy ezt adott esetben megbecsülhessük, ökölszabályként úgy számoljunk, hogy a sérült kezének felülete a teljes bőrfelület kb. 1%-át teszi ki
 
9.5. Égési sérülések ellátása
 
A legjobb az, ha égési sérüléseknél az elsősegélynyújtást azonnal, már a baleset helyszínén meg lehet kezdeni. Az első és legfontosabb, hogy megállapítsuk a seb kiterjedését, mélységét, melynek alapján eldönthető, szükséges-e az orvosi beavatkozás.
Miután eltávolítottuk a seb környékéről a ruhadarabokat, órát, ékszereket, stb., és felmértük a helyzetet, a legelső lépés a fájdalom csökkentése. Ennek legmegfelelőbb módja az érintett bőrfelület hűtése, amit tiszta, csaphideg vízben végezhetünk. 10-13 percig tartó hideg vizes fürdő már számottevően csökkenti a sérült fájdalmait, de szükség esetén ez tovább is tarthat. A hűtésre soha ne használjunk jeget, mert ez további sejtkárosodást okozhat.
 
Fontoshogy a sebek kezelésére soha ne használjunk krémeket, kenőcsöket, különösen ne az ún. népi gyógyászat által javasolt vajat, zsiradékot vagy tejet. Ezek az anyagok nemhogy nem segítik, de kifejezetten hátráltathatják a gyógyulás folyamatát, ráadásul komoly fertőzésforrást is jelentenek. A fájdalom enyhülésével az égett területet fedjük be puha kötéssel.
Ne használjunk vattát vagy más olyan kötszert, amely beleragadhat az erősen nedvedző sebbe. Ma már rendelkezésre állnak kifejezetten ilyen nedvedző sebek fedésére kifejlesztett antiszeptikus nedves kötözők, melyek alkalmazásával jó eséllyel megelőzhetők a felülfertőzések. A gyorssegély után – szükség esetén – hívjunk orvost, vagy mielőbb szállítsuk kórházba a sérültet.
 
A legfontosabb teendők hajón
  • Azonnal eloltani a tüzet! Ha poroltó nincs a közelben, akkor fektessük le a személyt, és oltsuk el a lángot úgy, hogy valamilyen hozzáférhető anyaggal pld. kabáttal, ponyvával letakarjuk. Ha van csap a közelben, öntsünk egy vödör vizet rá, vagy használjuk a vizes tömlőt. Bizonyosodjunk meg arról, hogy minden parázsló ruházatot eloltottunk, nincs lappangó tűz.
  • Az összes hő okozta égési sebet azonnal hűteni kell, amilyen gyorsan csak lehet folyó hideg vízzel (tengervízzel vagy édesvízzel), legalább 10 percen keresztül, vagy hideg vizes medencébe merítéssel! Ha nem lehetséges az égési sérülést a helyszínen hűteni, a sebesültet olyan helyre kell vinni, ahol hűteni lehet. A ruházatot próbáljuk gyengéden levenni, de ne próbáljuk letépni a bőrrel együtt. Az égett területre semmilyen kenőcsöt ne tegyünk, sebhintőporral beszórni szigorúan tilos!
  • Ha több órányira vagyunk a partoktól, keressünk a mentőládában égési sérülés fedésére készített speciális, száraz, az égett területnél nagyobb fedőkötés(a steril fedéssel a párolgást és a felülfertőződést előzzük meg).
 

10. Freccsenő vegyi anyagok

 
vegyi anyagok kémhatását pH-ban fejezzük ki.
A semleges kémhatás pH értéke 7-es, ez alatti értékek savat, a 7-es feletti értékek lúgot jelölnek. A legerősebb sav pH értéke 1-es, a legerősebb lúgé 14-es.
A parti munkák során, a hajó festése közben vegyi anyag pld. hígító kerülhet a ruházatunkra, bőrünkre, vagy freccsenhet a szemünkbe.
 
Általánosságban
  • távolítsuk el (vegyük le) az ilyen anyaggal szennyezett ruhát;
  • a sérültet mossuk le vízzel, a vegyi anyagot mossuk le a bőrről, mossuk ki a szemből (langyos vízzel legalább 10 percig kell folytatni).
 
Fontos, hogy először a szemekből kell a vegyi anyagokat kimosni, mert a szemek különösen sérülékenyek vegyi anyagok fröccsenésével szemben. Ha csak az egyik szembe fröccsent a vegyi anyag, úgy mossuk ki a szemet, hogy megakadályozzuk, hogy a vegyi anyag az arcon át a másik, még ép szembe is bejusson.
A vegyszer okozta sérülések ellátásánál ne felejtsünk el gondoskodni a segélynyújtó személy védelméről sem (legyen rajta gumikesztyű, illetve más szükséges védőeszköz).
 
10.1. Marások a bőrön
 
A gyenge savak (pH=6,9-5), illetve a gyenge lúgok (pH=7,1-9) csupán enyhe bőrpírt, az ennél erősebb vegyszerek azonban komolyabb szövetkárosodást is okozhatnak.
A marási sérülést szenvedett bőrterület bepirosodik, duzzadt lesz, egyes esetekben hámlik, hólyagos, erősen fáj.
Az ellátás lényege a kültakaróra került vegyszer eltávolítása, hígítása. Erre legalkalmasabb a csapvíz, azonban nem árt tudni, hogy egyes vegyszerek (pl.: kénsav) a vízzel hőfejlődés mellett reagálnak, így égési sérülést okozhatnak. Kénsav (akkumulátorsav) esetén mindig, de más vegyszereknél is célszerű először száraz ruhával letörölni a sérült bőrfelületet, majd ezt követően vízzel alaposan lemosni.
Az öblítést követően a sérült testfelületet fedőkötéssel fedjük, majd ajánlott szakorvos felkeresése.
(Ne felejtsük el a vegyszer nevét, esetleg magát a vegyszert, csomagolását megmutatni a kezelőorvosnak!)
 
Tilos a marási sérülést semlegesíteni úgy, hogy
  • savmarásra lúgot,
  • lúgmarásra savat
öntünk, mert ez újabb szövetroncsolódást okozhat!
A közhiedelemben elterjedt a tej alkalmazása, amely nem ártalmas, de a gyomorban kémiai reakcióba léphet a vegyszerrel, és ez a későbbi orvosi beavatkozásokat nehezítheti. Maróanyagok tápcsatornába kerülésekor mindenképp indokolt a mentők értesítése.
 
Tilos a lenyelt vegyszert úgy semlegesíteni, hogy
  • savmarásra lúgot,
  • lúgmarásra savat
itatunk a sérülttel!
Tilos a sérült hánytatása, mert ez újabb nyelőcsősérülést okoz
 
10.2. A szem vegyszer okozta sérülései
 
A szembe került maróanyag látászavart, könnyezést, fájdalmat, vérbőséget okoz. A szembe került vegyszer esetén is a hígítás az elsődleges cél.
Amennyiben lehetséges, távolítsuk el a kontaktlencsét!
A sérült szemet bő vízzel, óvatosan öblítjük.
Ha a szem görcsösen zárt, akkor gyöngéden, de határozottan kell kinyitni.
Az öblítést követően a sérült szemre steril szemkötést helyezünk.
 
10.3. Maróanyagok a tápcsatornában
 
A szájüregbe és a tápcsatornába került maróanyagok súlyos sérüléseket okozhatnak. A szájüregben, nyelőcsőben, gyomorban erős fájdalom jelentkezik. A felmaródás helyén pörkök jelenhetnek meg, a nyelés nehezített. Az elsődleges veszély a nyelőcső, illetve a légcső sérülése, súlyosabb esetben a nyelőcső és a légcső fala átmaródik, ezzel a légzés is veszélyeztetetté válik.
A kültakaró sérüléséhez hasonlóan itt is a hígítás az első lépés, azonban az ún. próbakortyolgatást el kell végezni. A próbakortyolgatás lényege, hogy néhány korty vizet itatunk a sérülttel, ezzel győződünk meg a nyelőcső, illetve a légcső épségéről. Ha a nyelőcső és a légcső fala sérült, a folyadék a tüdőbe kerül. Ez esetben nem szabad tovább itatni a sérültet. Ha a próbakortyoltatás sikeres, tehát a folyadék nem a tüdőbe kerül, fokozatosan, legfeljebb 1-2 dl vizet itassunk a sérülttel.
 
A közhiedelemben elterjedt a tej alkalmazása, amely nem ártalmas, de a gyomorban kémiai reakcióba léphet a vegyszerrel, és ez a későbbi orvosi beavatkozásokat nehezítheti. Maróanyagok tápcsatornába kerülésekor mindenképp indokolt a mentők értesítése.
Tilos a lenyelt vegyszert úgy semlegesíteni, hogy
  • savmarásra lúgot,
  • lúgmarásra savat
itatunk a sérülttel!
Tilos a sérült hánytatása, mert ez újabb nyelőcsősérülést okozhat!

11. Hyperthermia / Hypothermia

 
hőguta (hyperthermia) lényege a testhőmérsékletet szabályozó rendszer károsodása, amely a tartós nap- vagy hőhatásnak, a helytelen só és folyadék bevitelnek, vagy a rendkívül kimerítő terhelésnek a következménye.
Az enyhe fokú hőguta gyakori a hajósok között. Kezelni szükséges, hogy megelőzzük a súlyosabb hőguta kifejlődését.
Tünetei
  • szédülés, ájulás érzése,
  • verejtékezés, izzadás,
  • szomjúság, étvágytalanság,
  • Izomgörcs.
súlyos fokú hőguta ritkábban következik be azoknál, akik nagy hőségben rendkívül kimerítő  munkában  vesznek részt pld. motorszerelés a géptérben. A súlyos fokú hőguta életveszélyes, és sürgős ellátást igényel. Pihentessük a beteget hűvös, árnyékos helyen. Vegyük le róla a meleg ruhát, és adjunk sok folyadékot. Takarjuk le nedves ruhával.
Tünetei
  • nyugtalanság, aggódás, zavartság,
  • forróra hevült bőr (magas láz),
  • verejtékezés hiánya vagy nagy fokú izzadás,
  • szapora pulzus,
  • egyes esetekben hasmenés,
  • eszméletvesztés
Az elsősegélynyújtó teendői
  • Adjon nagy mennyiségű folyadékot.
  • Hagyja pihenni az illetőt a hajó egy hűvös-árnyékos helyén.
  • Helyezzen hideg-vizes törölközőket a testére, míg hajóznak a kórház felé.
  • Ha eszméletlen, akkor helyezze a beteget stabil oldalfekvésbe.
  • Hívjon a mentőt vagy tegye ki a sérültet a legközelebbi kórház baleseti ambulanciáján, ha súlyos hőgutára gyanakszik. Azonnali ellátás szükséges ahhoz, hogy megelőzzük az állapot romlását, amely kómához vagy halálhoz vezethet.
Hypothermia esetén (azaz kóros lehűléskor) az alacsony testhőmérséklet. Az egészséges, felnőtt ember testhőmérséklete normális körülmények között 37 °C körül van, 35 fok C alatt lehűlésről, 30-32 fok C között kihűlésről (közepes fokozat), 27 fok C alatt megfagyásról (súlyos fokozat) beszélünk.
Tünetei
  • hidegrázás, 
  • nehéz légzés,
  • alig érezhető szívműködés,
  • alacsony pulzus,
  • álomkór
  • figyelem csökkenése,
  • az izmok elmerevednek,
  • eszméletvesztést is eredményezhet.
  • Ha folyadékhiány is fellép, az fokozza a kihűlés veszélyét.
Teendők
  • Meleg (de nem forró) folyadék bevitele.
Nem javasolt
  • alkohol, kávé, tea – hideg folyadék;
  • tornáztatás és végtagok dörzsölése.
 

12. Magasból leesés

 
Hajókon előfordul, hogy egy hajós pl. antenna javítása körben a magasból leesik. Amikor valaki a saját magasságánál magasabb helyről esett le, gondolnunk kell a gerinc sérülésére!
Gyakran a betegnek fejfájása van, hány, és kérésünkre nem tudja mozgatni lábfejét és az ujjait.
Soha ne mozgassuk a sérültet, hacsak nem feltétlenül fontos! Hívjunk mentőt és támasszuk meg a fejet!
 
 

13. Az elsősegélynyújtás szabályai

 
 
1. szabályS e g í t e n i k e l l !
2. szabályA   s a j á t b i z t o s á g o d r a i s ü g y e l j !
 
Ha sérültet találunk
  • Figyeljen a saját biztonságára is, ne Ön legyen a következő baleseti sérült!
  • Ha szükséges, távolítsa el a sérültet a veszélyes területről  vagy a veszélyforrást távolítsa el a sérülttől (azonban ha a sérült zárt térben van, ügyeljen a következőkben felsoroltakra)!
  • Ha csak egy eszméletlen vagy vérző személy van, az eszméletlen vagy vérző személynek nyújtson elsősegélyt, ezután küldjön segítségért!
 
Ha egynél több az eszméletlen vagy vérző sérült
  • Azonnal kérjen segítséget!
  • Ezután a legrosszabb állapotban lévő sérültet részesítse először megfelelő elsősegélynyújtásban. Ki a legrosszabb állapotban lévő sérült?

    Ennek megállapításához a következő sorrend segít:

  • a legsúlyosabb állapotban van az a sérült, aki nagyon vérzik ;
  • a következő legsürgősebb eset aki nem lélegzik vagy/és megállt a szíve, és
  • utolsó a sürgősségi sorrendben az, aki elvesztette az eszméletét.
 
Ha a sérült zárt térben van, ne lépjen be a zárt térbe! Fel kell ugyanis  tételezni, hogy a zárt térben a levegő esetleg mérgező. A mentők is csak légzőkészülékkel felszerelve lépjenek be a zárt térbe. A légzőkészüléket a sérültre is azonnal, mihelyt lehetséges késedelem nélkül fel kell helyezni. A sérültet gyorsan a legközelebbi biztonságos területen kell elhelyezni a zárt téren kívül.
 
Néhány egyéb gyakoribb helyzet
  • Cukorbeteg: mi a teendő, ha egy cukorbeteg, rosszul lesz? Ha kétségünk van, és nem tudjuk, hogy alacsony vagy magas  a vércukor szint, akkor inkább cukrot adok a betegnek. A vércukor szint magától nem áll be, de gyógyszert – ismeret nélkül – nem szabad adni. A magas vércukorszint jellemző kezdeti tünetei: gyakori vizelés és szomjúság, álmosság, zavartság, változó gyors és gyenge pulzus; szapora légzés és acetonos lehelet; hasi fájdalom és hányinger.
  • Ételmérgezés: Ilyen esetben súlyos hányás-hasmenés esetén a kiszáradás fenyeget, azaz az elsődleges feladat a folyadékpótlás.
 

14. Kishajó elsősegély-felszerelése

 
„B” típusú elsősegély-felszerelés hatósági előírás a kishajók számára az MSZ 13553 szabvány szerinti felszereltséggel.
Tartalma
  • 4 db steril gyorskötöző pólya (10cmx5m),
  • 4 db steril gyorskötöző pólya (8cmx5m),
  • 4 db steril hajtogatott mull (50cmx80cm),
  • 1db steril mull lap (6cmx6cm/100lap),
  • 5 db kéztisztító lap,
  • 1 db ragtapasz (1,25cmx5m),
  • 1 db háromszögletű kendő,
  • 2 pár fóliakesztyű,
  • 2 db ragtapasz (6cmx10cm),
  • 4 db 40mm-es biztosítótű,
  • 1 db 130mm-es olló,
  • 1 db 30ml-es fertőtlenítő oldat,
  • 1 db elsősegélynyújtás képekben,
  • 2 db tartalomjegyzék.
Szavatosság 
Steril kötszerek sterilitásukat 5 évig megőrzik, a sebfertőtlenítő oldat a gyártási dátumtól számított 3 évig használható fel.